,, a földön szétszórt lábnyomok/

égen a dagadt képű hold/

olyan szép ez hogy fájni fog/

súgja hang ne várj ennyi volt"
 

Fecske Csaba Ennyi volt című költeményének utolsó versszakával kezdődött a megemlékezés a zsúfolásig megtelt miskolci Rákóczi Ferenc Könyvtár előadótermében. Írók, költők, irodalomtörténészek, lapszerkesztők, könyvkiadók érkeztek a miskolci rendezvényre az ország megannyi pontjáról, hogy a város vezetőivel, kulturális és közéleti szereplőkkel, szakmai szervezetekkel közösen emlékezzenek a sokak által tisztelt, szeretett költőre. 
 

Fedor Vilmos, Miskolc korábbi alpolgármestere, zenész, a műsor szervezője nyitotta meg az estet, aki barátként emlékezett a költőre, majd a Fecske Csabával való közös tervekről mesélve elmondta: ,,Születésnapi estnek szántuk a mai műsort, nem gondoltuk, hogy emlékest lesz belőle." 

Tóth-Szántai József, Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere beszédében hangsúlyozta: ,,Olyan meghatározó költője, jelensége volt ennek a városnak Fecske Csaba a hetvenes évektől, akit nagyon sokan ismertünk. Úgy kísértük figyelemmel a verseit, mint őt magát – a mindennapokon keresztül, amikor találkoztunk vele valahol." Hozzátette, hogy városvezetőként kötelességének érzi, hogy vigyázzon Fecske Csaba örökségének ápolására.
 

Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, Fecske Csaba pályatársa és barátja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja így emlékezett: ,,Arra szeretnék kísérletet tenni, hogy elénk idézzem azt a Fecske Csabát, aki a ‘70-es évek elején, kis tipródás után arra szánta rá magát, hogy néhány verssel a zsebében felkeresse a Napjaink folyóirat szerkesztőségét, és előhozakodjon frissen gépelt kéziratával" – idézte fel szakmai kapcsolatuk, barátságuk kezdetét az ugyancsak hosszú évtizedekig Miskolcon élő, s ott a Napjaink szerkesztőjeként dolgozó pályatárs. ,,Pedig nem kellett volna tartania semmitől, hiszen aki fogadta, az én voltam, alig néhány évvel idősebb nála. Vele szemben annyi előnyöm volt csupán – ha azt előnynek lehetett nevezni –, hogy nekem akkorra már megjelent az első kötetem, emellett szerkesztőségi tag voltam, akire rábízták a versrovat vezetését. Neki viszont Weöres Sándortól volt egy levele, melyben az idős mester a hozzá eljuttatott Fecske-versek íróját tehetségesnek ítélte, s további írásra biztatta. Amit persze Csaba a rá jellemző szerénységgel nem mutatott meg" – emlékezett a Kossuth-díjas költő.
 

Filip-Kégl Ildikó író, költő, a Magyar Írószövetség Észak-magyarországi Csoportja titkára, az MMA ösztöndíjprogramjában Fecske Csaba monográfusa 

Filip-Kégl Ildikó, Fecske Csaba készülő monográfiájának szerzője, pályatársa és barátja, a Magyar Írószövetség Észak-magyarországi Csoportja nevében emlékezett. Mint mondta: ,,Költészetté sűrítette és bámulatos pontossággal mutatta be a világot, amit átszűrt magán, s az életeseményeket, amelyeket megszenvedett. Ettől válik nagyon átélhetővé és közvetlenné ez a mélyről feltörő, személyes hang, amely a Fecske-i versek szólamát a kezdetektől meghatározza – mutatott rá Filip-Kégl Ildikó, aki a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramja keretében dolgozik a József Attila-díjas költő monográfiáján. 
 

,,Fecske Csaba költészete az elmúlás költészete. A költő, aki az emberi lét metafizikai megragadására törekedett, személyes élményeit formálta kollektív léttapasztalattá. Olvassuk hát ezeket a finoman csiszolt, gazdag nyelvi játékossággal teremtett verseket, csodálkozzunk rá erre az átmetaforizált világra" – mondta végezetül a pályatárs.     
 

A Bódva-völgye apró településéről, Szögligetről induló költő évtizedekig Miskolcon élt, és életművét is itt alkotta meg, ám kötődése mindvégig igen erős maradt szülőfalujához. Üveges Attila, Szögliget polgármestere ezt a kötődést hangsúlyozta, miközben megidézte az elismert költővé vált falubeli alakját.  
 

Fecske Csaba emlékestjén Vass Tibor József Attila-díjas költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője, Jenei László a Műút folyóirat szerkesztője, és Borkuti László kiadóvezető is – aki a költő több kiadványát is gondozta – méltatták az elhunyt életművét, idézték fel a vele való szakmai, baráti kapcsolatot. 
 

A Versek, zenék, gondolatok című műsorban az emlékező beszédek mellett válogatás hangzott el a lírai életmű darabjaiból Seres Ildikó Jászai Mari-díjas színművész, a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja, valamint tanítványai előadásában. A költő megzenésített versei a Mintha zenei formáció, valamint Vihula Mihaljo gitárművész interpretálásában csendültek fel. 

————————-—————-

Fecske Csaba 1948. március 10-én született Szögligeten. Húsz éves korától, 1968-tól publikált rendszeresen. Az 1978-ban megjelent Arcok holdudvara című első kötetét csaknem ötven követte. Országos hírnevet gyermekekhez szóló költeményeivel szerzett, de hosszú évek óta egyaránt szólt felnőttekhez és gyermekekhez, többnyire lírában, időnként prózában. Határon innen és túl mértékadó szakmai lapok, irodalmi folyóiratok közölték verseit, novelláit. Több együttes, zenei előadó is megzenésítette költeményeit, többek között Halász Judit, a Kaláka Zenekar, a Hangraforgó, a Mintha zenekar és Vihula Mihaljo gitárművész. 1989–ben és 1994-ben Szabó Lőrinc irodalmi díjjal, 2003-ban Alkotói-díjjal, 2006-ban Pro Literatura díjjal ismerték el munkásságát, majd 2008-ban megkapta a József Attila-díjat. 2019-ben Pro Urbe Miskolc díjban részesült, 2021-ben Utassy József-, míg 2023-ban Illyés Gyula-díjat vehetett át. Fecske Csaba a Magyar Írószövetség tagja és a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja volt. A kortárs magyar irodalom meghatározó szerzője 77. életévében, 2025. február 28-án hunyt el.