A kiállítást Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta meg, aki beszédében Radosza művészetét, mint titokzatos jelenséget vizsgálta. „Számomra valóban izgalmas dolog így vizsgálni a „Radosza-jelenséget". Programszerűen dolgozik és nyughatatlanul alkot: rajzol, fest és nyomatokat készít. Gyötri, nyúzza, csiszolja, dörzsöli, maratja, vágja, reszeli például a rézlemezt" – mutatott rá a képzőművész. „Radosza Attila az önmagának feltett kérdések sokaságára valójában az anyag megformálása során keresi a válaszokat, műtárgyai így végül is a körülötte található anyagokkal történő aktív együttlétben öltenek testet" – tette hozzá Szurcsik József.

Szurcsik elmondása szerint Radosza grafikai munkái „az egyediséget képviselik, a megismételhetetlen önazonosságot", művészete „mindemellett az alkotás processzusára, mint élményforrásra világít rá". Életművében az alkotások sok esetben kapcsolódnak egymáshoz, anyagi, gondolati, filozófiai síkokon egyaránt. Végül a képzőművész arról beszélt, hogy Radosza Attila „minden egyes alkotásában erős izzású energiák halmozódtak fel, a művész számára az önazonosság erős inspiráló tényező, amely minden alkotói időszakára jellemző".


 

Az elmúlt években Radosza Attila saját alkotói hagyományait megújítva többféle kompozíciós játékba kezdett. Ehhez olyan technikákat választott, mint az akvatinta, a hidegtű és a szitanyomás. Különböző anyagokra, így plexilapokra festette vagy nyomtatta képeit, grafikai „alapállásból" készített festményeket. „Konceptuális kiindulásom maga a mozgás, a valóság minden részében, léptékében a legkisebb szerkezetekben jelen lévő energia. A megújulást az átlátszó, légies anyagokkal való munkafolyamat hozza, ilyen a plexi is, ami a valami és a semmi filozófiai gondolatát mutatja meg vizuálisan" – fogalmazott a művész.