Laudációjában Ókovács Szilveszter rámutatott, hogy Rost Andreának nem csupán a tehetség adatott meg nagyívű hazai és nemzetközi pályaívének kiteljesedéséhez: munkája, kitartása és ízlése által a szépség igézetében élheti életét. A Magyar Állami Operaház főigazgatója kiemelte, hogy ez a szépség minden alkalommal átsugárzik partnereire és a közönségre is, gazdagabbá téve mindazokat, akiknek lehetőségük nyílik Rost Andrea művészetében megtalálni a vágyott és keresett harmóniát. A laudátor leszögezte, hogy az akadémikus részét képezi az egyetemes előadó-művészet történetének, azonban a magyar közönség számára azért is különösen fontos, mert mindig jelen volt és jelen van hazájában, magyarként és művészként egyaránt. Ókovács Szilveszter felidézte Rost Andrea tíz évvel ezelőtt megjelent, magyar szerzők műveiből összeállított lemeze kapcsán megfogalmazott gondolait, melyek szerint "... nemzetközi karriert befutott művésznek kötelessége hazája kincseit is bemutatni. Rá jobban odafigyel a világ, és tehetségét így közvetlenül is saját kultúrája szolgálatába állíthatja." A Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas érdemes művész akadémikus székfoglaló előadásának bevezetésében történelmi háttérrel alátámasztva elemezte Bartók Béla identitástudatát és ragaszkodását szülőfalujához, megemlítve a zeneszerzőnek a XX. század országhatárokat érintő változásai kapcsán adott nyilatkozatait is. Meglátása szerint a sorsfordító történelmi események motivációi a művészetekben is éreztették hatásukat, Rost Andrea a fentieket Bartók művészetében is érzékeli, aki a népzene felé fordulásban találta meg művészetének célját. Véleménye szerint az előbbiekből egyértelműen következett, hogy A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operájának a librettójául Balázs Béla 1910-ben készült, a magyar népballadákat felidéző misztériumjátékát választotta. A laudált kitért az elkészült mű bemutatása körüli nehézségekre – miután előadhatatlannak ítélték, az 1911. évi létrejöttét követő hét év után, 1918-ban került csak színre –, és a zene tündöklő képszerűségére, valamint a librettóval szoros egységére is. Miután Balázs Béla misztréiumjátékának alapját a mítoszok, a mondák, a néphit és a mélylélektan adja, Rost Andrea fontosnak tartotta megismertetni a hallgatóságot Kékszakállú alakjának egyetemes és magyar vonatkozású kultúrtörténeti előzményeivel, amelyekben már megjelenik a tiltott szobák és bezárt ajtók iránti kíváncsiság. Az akadémikus kitért Clarissa Pinkola Estés poszttraumatikus pszichológiával foglalkozó amerikai költőnő mesepszichológiai magyarázatára is, mely szerint Kékszakáll a nőben élő ragadozó; a zárt szobák a naivitás miatt nem látható valóság; a kulcs pedig a megismerés kulcsa. A mű zenedramaturgiai fejlődésén keresztül bemutatta a két szereplő fokozatos eltávolodását egymástól – hangnemileg is – és a között lezajló veszteségtörténet jelentős állomásait, amelynek darabbéli betetőzéseként Kékszakállú "nem is tehet mást", mint hogy Juditra helyezi a koronát és a nehéz palástot. A székfoglaló előadás után a program levezető elnökeként, valamint az elnökség képviseletében Dr. Kucsera Tamás Gergely köszönetet mondott mind az akadémikusnak, mind a laudátornak értékes gondolataikért, kiemelve az elhangzott zenei részletek szépségét. Az esemény kötetlen beszélgetéssel ért véget.
                                                                                           
                                                                                                                        

Rost Andrea (Budapest, 1962. június 15.) Liszt Ferenc-díj; Magyar Köztársaság Érdemes Művésze; Kossuth-díj; Magyar Érdemrend középkeresztje Rost Andrea Budapesten született, zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Bende Zsolt növendékeként. Még főiskolás volt, amikor a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasaként elénekelte Júlia szerepét Gounod: Rómeó és Júlia című operájában, Gulyás Dénes rendezésében. 1989-ban első helyezést ért el Európa egyik legrangosabb énekversenyén, a Mirjam Helin Nemzetközi Énekversenyen. Diplomája megszerzése után nem sokkal, 1991-ben, a Wiener Staatsoper magánénekese lett, ahol összes fontos szerepében megismerhette a bécsi közönség: Zerlinától és Adinától kezdve, Susannán és Lammermoori Lucián át egészen Violetta parádés szerepalakításáig. Operaházi szerepei mellett számos koncerten is hallhatta őt Bécs zeneértő közönsége. A Milánói Scalába maga Riccardo Muti hívta meg az énekesnőt a Rigoletto 1994-es bemutatójára. Gilda szerepében olyan átütő nemzetközi sikert aratott, hogy azóta is a Scala állandó visszatérő vendége. 1995-ben, a Scala évadnyitó Varázsfuvola premierjén már ünnepelt sztárként lépett színpadra. Milánóban Mozart Figaro házasságának Susannája, majd Verdi Traviatájának Violettája követte a sort. A Salzburgi Ünnepi Játékokon is számos produkcióban lépett közönség elé, és a legnagyobb karmesterekkel dolgozott együtt. Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című művéből a Sólyom szerepét Solti György vezényletével énekelte, míg Drusillát Monteverdi Poppea megkoronázása című operájából Nikolaus Harnoncourt dirigálásában adta elő. Salzburgban ismét Riccardo Muti karmesteri pálcája alatt énekelte Violettát Verdi Traviatájában, de dolgozott Claudio Abbadóval is, amikor Muszorgszkij Borisz Gondunovjában énekelte Xenia szerepét. A párizsi Opéra Bastille-ban Susannát, Gildát és Lammermoori Lucia mellett Offenbach: Hoffmann meséiben Antoniát alakította. A londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált a Figaró házasságában, majd Violettát énekelt nagy sikerrel. Koncertszerű előadásban énekelte el Donizetti: Elisabeth című operájának címszerepét, mely egyben világpremier is volt. Legutóbb a Lammermoori Lucia londoni bemutatóján énekelte a címszerepet. 2002 márciusában – szintén Los Angelesben – Pamina szerepében volt hallható, majd 2005-ben ismét ezt a szerepet énekelte Washingtonban. A madridi Teatro Real meghívására Poulenc A karmeliták beszélgetései című operájában Blanche szerepét énekelte 2006-ban. Amerikában a chicagói Lyric Operában több ízben is vendégszerepelt, ahol Zerlinát, Gildát, Violettát, Giuliettát és Michaelát énekelt. A New York-i Metropolitanben először 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében, a Szerelmi bájitalban, később ugyanitt Gildát, Luciát és Violettát énekelt; legutóbb 2006-ban Mozart: Figaro házassága című operájában énekelte Susanna szerepét. A Washingtoni Nemzeti Operában Antonia szerepét énekelte a Hoffmann meséiben, és ugyanebben a produkcióban lépett a Los Angeles-i közönség elé. A Magyar Állami Operaházban 2009–2010-ben Fischer Ádám vezénylete alatt énekli Euridiké szerepét Haydn: A filozófus lelke, avagy Orfeusz és Euridiké c. operájában. 2013 nyarán Budapesten debütált Puccini Pillangókisasszonyában, mely egy új fejezetet nyitott a művésznő karrierjében. 2013 szeptemberében először énekel a dél-amerikai földrészen. Sao Pauloban lép fel Mozart: Don Giovannijában. Donna Anna szerepét a Magyar Állami Operaházban, Padovában és Tokióban is énekli a 2014/2015-ös évadban. Az évad további szerepei budapesti dalszínházban: Nedda (Bajazzók) Margit (Gounod: Faust). Koncert- és dalénekesként a világ minden ismert és fontos koncertpódiumának vendége volt. A londoni Wigmoor Hall, a zürichi Tonhalle, vagy a bécsi Musikverein ugyanúgy helyszíne volt koncertjeinek, mint a Los Angeles-i Hollywood Bowl vagy a tokiói Suntory Hall. Számos CD- és DVD-felvételen működött közre. Az új műfajok iránti nyitottsága jegyében pedig nemrégiben több hangoskönyvhöz kölcsönözte beszédhangját. Rost Andrea hivatalos oldala: www.andrearost.com

                           

Ókovács Szilveszter, dr. Kucsera Tamás Gergely, Rost Andrea