A jelenlévő Kékedi László köszöntő szavai után Péterfy László laudációját hallgathatták meg, aki azzal kezdte, hogy kétfajta alkotó ember létezik: az első bezárkózik műtermébe és ott magányosan dolgozik, és zavarná, ha látnák, amikor ott magányosan alkot. A második típus akkor teljesedik ki igazán, ha a tanítványai mellette vannak, ha továbbfejleszthet egy iskolát, ismeretet, hagyományt követhet, folytathat. Bereczky Csaba, ahogy a laudáció folytatódott, a második típusba tartozik: népművészeti mozgalmat hozott létre. 1973-ban Ifjú Népművészek pályázata, majd 1974-ben a Tábor Tokajon egy életre meghatározta művészeti életüket: ugyanis a sok ifjú népművész mellett az Írószövetség és a Rajztanárok Országos tábora is egy időben zajlott, és ez számos művészi barátságot alapozott meg. Itt találkoztak többek között Nagy Lászlóval és Czakó Gáborral. A három tábor résztvevői meghívták előadni Makovecz Imrét is. Ez igazi művészi alapot adott a későbbi együttműködésre. Nyomot hagyni- A nomád nemzedék útján napjainkig című akadémiai székfoglalójában Bereczky Csaba bemutatta családi indulását, a földműves és iparos nagyszülőket, valamint a két család életformájának különbözőségét, amely nagyban befolyásolta az ismeretei bővülését, és érdeklődési köre szélesedését. Már gyermekkorában különösen megszerette a falusi életformában használt fából készült gazdasági eszközöket és használati tárgyakat. Direkt módon találkozhatott a népi kultúrával. A szülei 1956 után elkezdték varrni a kalotaszegi cifrabujkát, de kissé „modernizálva", kényelmesebben viselhető formában. A család első bujka „nyargalását" Bereczky Csaba varrta ki. Szülei népviselet készítő tevékenységüket 1972-től folyamatosan bővítették, összességében félezernél is több népviseleti kabátkát készítetek hazai, határon- és tengerentúli együtteseknek, valamint egyéneknek. Viselet megújító munkásságukért először a Népi Iparművész címet, majd Népművészet Mestere elismerést kapták meg. A Budai vár vásárainak, későbbiekben a Mesterségek Ünnepének és a Sportcsarnok béli Táncház Találkozóknak állandó résztvevői lettek, később már Berecky Csaba a feleségével együtt. A néptánccal való ismerkedést fiatalon kezdte. Nyolc évig volt aktív néptáncos. A szalma intarzia készítésének fortélyait Nagyváradon, édesapja egyik barátjától tanulta meg. A szalmából aztán fa lett, és csont és a szaru is.
Szerszámaimat nagyrészt maga készítette. Kisseb pásztorművészeti tárgyaktól indult, a parasztbútorok, ácsolt ládák, fa játszótéri elemek és plasztikák után a népi hangszerekig jutva. 1974-től Budapestre, az akkori Népi Iparművészeti Tanácshoz vitte munkáit zsűriztetni, és indult a Népművészet Ifjú Mestere pályázatokon is. A tárgyi népművészettel foglalkozó fiataloknak először Fadd-Dombori, majd 1974-től Tokaj lett a nyári alkotó műhelye. Az alkotó közösséggel építettek közösségi műhelyeket, Makovecz Imre által elképzelt galériaházat a Tisza Bodrog találkozásánál lévő félszigeten, faragtak, ácsoltak asztalokat, bútor-együttest Csete György tervei alapján.
1980-ban egy körtefából készített ácsolt ládával elnyerte a Népművészet Ifjú Mester címet. 1985-ben a Népi Iparművész címet is megkapta. 2004-ben a Népművészet Mestere címmel tüntették ki.
1982-ben létrejött a Népművészeti Egyesület, amelynek szüleivel és feleségével alapító tagja lett. Első elnöke Péterfy László szobrászművész volt. Elsődleges feladatuknak azt tekintettük, hogy ellássák a fiatal és idősebb nemzedék szakmai és társadalmi képviseletét.
1994-től megalakult a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, dr. Bánszky Pál művészettörténész elnökletével. Bereczky Csabáék létrehozták a Zala megyei Népművészeti Egyesületet: az egyesület Fafaragó Szakbizottságának és elnökségének még napjainkban is tagja.
Az első, talán igazán jelentős vidéki alkotóház a Vas megyei Velemben jött létre. Megvalósítását 1979-ben határozták el, a Velemi Fafaragó Stúdió komplex népművészeti egységgé való bővítésével - textilesek (szövők, hímzők), fazekasok, szalmafonók, bőrösök, szoborfaragók, és később kovácsok bevonásával.
A vasi példa alapján Zalában is tervbe vették egy megyei alkotóház létrehozását, a Gébárti-tó mellett. 1982-től a Városi Művelődési Központot igazgatója, Dr. Kováts Flórián lett. Ő volt a civil alkotó közösségek, a Fekete György belsőépítész vezette képzőművészek és a Zala Megyei Fafaragó Stúdió valamint a Zala Megyei Népművészeti Egyesület népművész tagjai közötti kapocs.
Keszthelyen is létrehoztak alkotóházat.
Az úgynevezett Nomád Nemzedék tagjaként szervezőként is dolgozott szűkebb környezetében. Keszthelyen, majd Zala megyében is több helyi csoportot hoztak létre a 70-es évek második felétől.
A Zala Megyei Fafaragó Stúdió a Megyei Művelődési Központ keretében működött Zalaegerszegen. 1980-tól, nyolc éven át. A Faragó Stúdió működésének köszönhetően látványosan megnőtt Zalában a Népi Iparművészek száma a fafaragók körében.
Több szakmai anyagot is készített. Köztük a kéregmunkák szakköri tematikáját feldolgozó segédanyagot, tankönyvet a népi kismesterségek jelentőségéről a turizmus szolgálatában, és összeállított tananyagot a Keszthelyi Tudás Tér (Támop-3.2.3-08/1) fafaragás moduljához.
A Hagyományok Háza felkérésére 2012-ben hozzájárult a Népi Iparművészeti Alkotások minősítési szempontrendszerének megújításához. Kidolgozta a fa alapanyagból készített tárgyak általános bírálati szempontjait, melyek alkalmazhatóak a pásztorművészet, szaru-, csontmunka, kéregmunka, faragott bútor, bognár, kocsi-készítő, kádár-, és pintérmunka területére.
A Népművészeti Egyesületek Szövetsége felkérésére 2013-ban a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia Fás szakanyagát is összeállította.
A régmúlt évtizedekben a fafaragók közössége Miskolcon háromszor, majd Velemben több alkalommal, később pedig Székesfehérváron, aztán Szennán rendezett konferenciákat.
Lakóhelyén, Keszthelyen 1975-től vezet ifjúsági, majd felnőtt fafaragó szakköröket a Goldmark Károly Művelődési Központ fenntartásában. A keszthelyi alkotóház elkészültével 2000-től lett végleges helyük.
A felnőtt Faragó Kör a 45-ik évfolyamát kezdte el az idei évben. Tagságának összetétele a 12 évestől a 85 éves korig terjed, és a foglalkozás szerinti összetétel is változatos képet mutat: szakmunkás, főiskolai végzettségű, és többdiplomás alkotó tagok is vannak.
1985-től megkezdték a Faluházak építését. Az első három házban – Zalaszentlászlón, Bakon és Bagodon - sok berendezési tárgy hordja magán Bereczky Csaba és faragótársai keze nyomát. Természetesen neves belsőépítészek tervei képezték munkájuk alapját: Zalaszentlászlón Hámori Judit, Bakon Mezei Gábor, Bagodon Fekete György belsőépítészeti tervei szolgáltak iránymutatásul.
A fán kívül a fakéreg, szaru, csont is szerepet kapott tárgyaiban. Többféle technikát használ munkái során. Vájt technikával készít ivócsanakot, tálat, kanalat.  Karcolt díszítést tesz világos színű használati tárgyakra, csont szaru fűszertartóra, ivótülökre, ékszerekre. Ékmetszéses díszítéssel, motívummal kisebb konyhai eszközöket, székháttámlát, tükör kereteket díszít. Domború faragással tükröst, tálas polcot, címereket farag. Fejfákat hazai és erdélyi stílusba az ország több településére és külföldre is készített. Keszthely mindkét temetőjében állnak fejfái. Díszkaput a Keszthelyi Helikon liget egyik mellékbejáratához faragott a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége felkérésére. Cserszegtomaj község felkérésre 2018-ban Trianon emlékkeresztet készített.  Bútorait hagyományos paraszt-barokk formavilág figyelembevételével készíti és díszíti.
Bereczky Csaba előadásást a következő gondolattal zárta: „Úgy gondolom, hogy az élet feladattal bízza meg az embert. Persze erre nem jövünk rá azonnal. Azt hiszem, ennél fontosabbat nem tudunk nyújtani a gyermekeinknek és tanítványainknak: itthon, a hazájukban építsék a jövőt mindannyiunk boldogulására, és hazánk fennmaradására."
Prof. Em. Fekete György belsőépítész, az MMA tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta Bereczki Csaba, vagy ahogy kedvesen megszólította, Csaba királyfi közösségszervező szerepét, hiszen sokszor volt szükség karizmatikus egyéniségére az ügyek továbblendítésében és van mai is, akkor, amikor a műanyag világot támadás érte, hogy a fa újra méltó szerepet kaphasson. A népművészeknek a lakáskultúrában is fontos szerepe van, és a népművészek, hangsúlyozta, különleges helyzetben vannak, hiszen a népművészet nem individuális, össze lehet tehát tartani. Fekete György utalt Bereczky Csaba oktatói tevékenységére is, hiszen ugyan a kultúra nem örökölhető, de beoltható, ezért is fontos a művészeti oktatás. Mindenki születik valaminek, de ehhez már fiatal korban meg kell kapni az indíttatást. Majd egy tanáccsal zárta beszédét: Minden nap egy picit jobban szeressük egymást és a népművészetet!

Péterfy László laudációja Bereczky Csaba akadémiai székfoglalójához (pdf)


Bereczky Csaba
fafaragó népművész
Hévíz, 1949. április 21.
Az MMA levelező tagja (2019–)
Népművészeti Tagozat
Díjak: Népművészet Ifjú Mestere (1980); Népművészet Mestere (2004)
 
Bereczky Csaba fafaragó, népi iparművész, Népművészet Mestere. Fafaragással 1972 óta foglalkozik. Alapító tagja a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, majd ezt követően az Országos Népművészeti Egyesületnek. 1977-től vezet ifjúsági és felnőtt fafaragó szakköröket. Aktív részese volt az országos alkotóműhelyek megvalósításának: Tokaj, Velem, Zalaegerszeg, Gébárt, valamint a Keszthelyi alkotóház építésében, beindításában. Folyamatosan részt vesz az országos kiállításokon, pályázatokon. Készít pásztorfaragásokat, csont, szaru használati tárgyakat. Díszítményein alkalmazza a karcolást, ékrovást, domborúfaragást. Bútorait a hagyományos paraszti formavilág jellemzi. Keze alatt formálódnak ácsolt ládák, padok, asztalok, székek, komódok, tékák. Gyerekek játszanak szabadtéri fa játszóeszközein. Fejfák, emlékoszlopok, kapuk viselik keze nyomát.
Munkássága elismeréseként 1980-ban Népművészet ifjú mestere címet nyerte el, majd 1985-ben Népi Iparművésznek ismerte el a Népi Iparművészeti Tanácsbíráló bizottsága, 2004-ben eddig végzett tevékenységéért Népművészet Mestere kitüntetésben részesült.
Nyolc éven keresztül vezette a Zala Megyei Fafaragó Stúdiót. Tudását és tapasztalatait mind a mai napig átadja faragótársainak és a fiataloknak saját műhelyében a Zala Megye Népművészetéért Alapítvány keszthelyi alkotóházában, valamint nyári alkotótáborokban. Munkáit megismerhették több külföldi országban, kiállítása volt Ausztria, Németország, Francia, Finn, Lengyel, Oroszország Romániai Brassóban. A Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya rendszeresen kéri fel zsűrizésekre. 2014. szeptember 9-től a Magyar Művészeti Akadémia nem akadémikus köztestületi tagja volt.


Fekete György, Kékedi László, Bereczky Csaba és Péterfy László