2013. november 4–5.
Budapest, Károlyi–Csekonics Rezidencia
Budapest, Károlyi–Csekonics Rezidencia
Tekintse meg fotógalériánkat!

Konferencia a kelet–nyugati párbeszéd jegyében
— Amrita Sher-Gil és az indiai–magyar művészeti kapcsolatok —
Amrita Sher-Gilről és az indiai–magyar kulturális kapcsolatokról tartott kétnapos nemzetközi konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia 2013. november 4-én és 5-én a Károlyi–Csekonics Rezidencián.
Felismervén, hogy a magyar-indiai Amrita Sher-Gil festőnő – munkásságával, személyiségével és szimbolikus értelemben is – milyen fontos szerepet töltött be a magyar–indiai és tágabb értelemben a kelet–nyugati párbeszédben, a MMA olyan szakembereket hívott meg a konferenciára, akik sokrétűen tárták fel a világhírű alkotó művészetét és a magyar–indiai kulturális kapcsolatokat.
Az MMA elnökének, Fekete Györgynek a köszöntője után Lázár Imre főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzetközi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya) tartott előadást a magyar–indiai kultúrdiplomáciáról, s kifejtette, hogy nemzetközi viszonylatban is különleges sikertörténetről van szó. Ehhez többek közt hozzájárult, hogy a kultúra szerepe exponenciálisan nőtt és nő az országok közti diplomáciai kapcsolatokban. Lázár Imre egyébként hat évig volt a Delhiben működő magyar intézet vezetője, így első kézből osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Megemlítette azt is, hogy nemsokára Pekingben is lesz magyar intézet.
Gáthy Vera docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar) Gandhiról, törekvéseiről, kora viszonyairól és magyarországi visszhangjáról beszélt. Előadását azzal a szomorú összegzéssel zárta, hogy Ghandi eszmei hagyatékából, amely a nem ártás, az ahimszá ősi indiai elvén nyugszik, semmi sem valósult meg Indiában, sem pedig másutt.
Bethlenfalvy Géza indológus Baktay Ervin személyiségét, munkásságát elevenítette fel, azét a kutatóét, aki Kőrösi Csoma Sándoron kívül a másik nagy alakja a kelet–nyugati párbeszéd kiépítésének a magyar kultúrában. Az indológus elmondta, hogy amikor azt kérdezik tőle, miért szeretik annyira Indiát Magyarországon, azt szokta felelni: főleg Baktay Ervin miatt. Baktay mintegy negyven indiai tárgyú könyvet írt, nem beszélve a fordításairól, s ezzel megalapozta a buddhizmus és a tibetisztika kutatását Magyarországon. Nem elhanyagolható tény, hogy Baktay Ervin Amrita Sher-Gil anyai nagybátyja volt, és szoros viszonyban állt mind a festőnővel, mind pedig annak édesapjával, Umrao Singh Sher-Gillel.
Somi Panni indológus és táncművész az indiai és az európai táncok 20. századi kölcsönhatásairól beszélt; Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténész pedig a századforduló magyar orientalizmusát és Pásztor Árpád indiai tárgyú egyfelvonásos darabját, a Savitrit ismertette. A darabot éppen abban az évben, 1913-ban mutatták be a Nemzeti Színházban – többek közt Jászai Mari szereplésével –, amikor Amrita Sher-Gil megszületett Budapesten.
Brunner Attila művészettörténész-hallgató Lechner Ödönről és baráti köréről beszélt, s arról, hogy e kör tagjaira miként hatott az indiai kultúra.
Miklóssy Endre építész-urbanista és hagyománykutató a Hamvas Béla munkásságában található indiai eszmék fontosságáról tartotta meg előadását.
Bangha Imre, az Oxfordi Egyetem professzora ugyan személyesen nem tudott jelen lenni, de Rabindranáth Tagore korabeli magyar visszhangjáról szóló előadásának szövege elhangzott a konferencián. A nagy indiai költő, aki Kelet és Nyugat szintézisét kívánta létrehozni, 1926-ban Magyarországon is járt.
Hétfőn délután előadást tartott még Hadik András és Szabó Lilla művészettörténész, valamint Márkus Péter szobrászművész, Vidák István népművész, Bakos Gábor egyetemi hallgató (ELTE) és Csáji László Koppány néprajzkutató és kulturális antropológus. A nap a Márkus Színház Katputli című bábjátékával zárult.
Kedden Navina Sundaram filmjét tekinthették meg az érdeklődők Amrita Sher-Gilről. Majd Gombos László zenetörténész, Gálig Zoltán művészettörténész és Pap Ágnes levéltáros előadása után Keserü Katalin művészettörténész beszélt Amrita Sher-Gil munkásságáról. Keserü Katalin a festőnő hídszerepét hangsúlyozta, valamint azt is, hogy a festőnő tudatosan is vállalta ezt a feladatot. Keserü Katalin Amrita Sher-Gil munkásságának legfőbb szakértője Magyarországon.
Előadást tartott még Dávid Krisztina művészettörténész, Köves Margit lektor, valamint az indiai származású amerikai művészettörténész Rakhee Balaram, akinek a jelenléte szimbolikus jelentőségű is volt a konferencián. Végül Markovis Éva művészettörténész előadása után Lanczkor Gábor költő olvasta fel Amrita Sher-Gilről szóló verseit. Személyes hangú zárszavában az MMA alelnöke, Csáji Attila festőművész összegezte a konferencián elhangzottakat, és mondott köszönetet az előadóknak.
A konferencia programját itt keresheti vissza.
Az MMA elnökének, Fekete Györgynek a köszöntője után Lázár Imre főosztályvezető (Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzetközi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya) tartott előadást a magyar–indiai kultúrdiplomáciáról, s kifejtette, hogy nemzetközi viszonylatban is különleges sikertörténetről van szó. Ehhez többek közt hozzájárult, hogy a kultúra szerepe exponenciálisan nőtt és nő az országok közti diplomáciai kapcsolatokban. Lázár Imre egyébként hat évig volt a Delhiben működő magyar intézet vezetője, így első kézből osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Megemlítette azt is, hogy nemsokára Pekingben is lesz magyar intézet.
Gáthy Vera docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar) Gandhiról, törekvéseiről, kora viszonyairól és magyarországi visszhangjáról beszélt. Előadását azzal a szomorú összegzéssel zárta, hogy Ghandi eszmei hagyatékából, amely a nem ártás, az ahimszá ősi indiai elvén nyugszik, semmi sem valósult meg Indiában, sem pedig másutt.
Bethlenfalvy Géza indológus Baktay Ervin személyiségét, munkásságát elevenítette fel, azét a kutatóét, aki Kőrösi Csoma Sándoron kívül a másik nagy alakja a kelet–nyugati párbeszéd kiépítésének a magyar kultúrában. Az indológus elmondta, hogy amikor azt kérdezik tőle, miért szeretik annyira Indiát Magyarországon, azt szokta felelni: főleg Baktay Ervin miatt. Baktay mintegy negyven indiai tárgyú könyvet írt, nem beszélve a fordításairól, s ezzel megalapozta a buddhizmus és a tibetisztika kutatását Magyarországon. Nem elhanyagolható tény, hogy Baktay Ervin Amrita Sher-Gil anyai nagybátyja volt, és szoros viszonyban állt mind a festőnővel, mind pedig annak édesapjával, Umrao Singh Sher-Gillel.
Somi Panni indológus és táncművész az indiai és az európai táncok 20. századi kölcsönhatásairól beszélt; Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténész pedig a századforduló magyar orientalizmusát és Pásztor Árpád indiai tárgyú egyfelvonásos darabját, a Savitrit ismertette. A darabot éppen abban az évben, 1913-ban mutatták be a Nemzeti Színházban – többek közt Jászai Mari szereplésével –, amikor Amrita Sher-Gil megszületett Budapesten.
Brunner Attila művészettörténész-hallgató Lechner Ödönről és baráti köréről beszélt, s arról, hogy e kör tagjaira miként hatott az indiai kultúra.
Miklóssy Endre építész-urbanista és hagyománykutató a Hamvas Béla munkásságában található indiai eszmék fontosságáról tartotta meg előadását.
Bangha Imre, az Oxfordi Egyetem professzora ugyan személyesen nem tudott jelen lenni, de Rabindranáth Tagore korabeli magyar visszhangjáról szóló előadásának szövege elhangzott a konferencián. A nagy indiai költő, aki Kelet és Nyugat szintézisét kívánta létrehozni, 1926-ban Magyarországon is járt.
Hétfőn délután előadást tartott még Hadik András és Szabó Lilla művészettörténész, valamint Márkus Péter szobrászművész, Vidák István népművész, Bakos Gábor egyetemi hallgató (ELTE) és Csáji László Koppány néprajzkutató és kulturális antropológus. A nap a Márkus Színház Katputli című bábjátékával zárult.
Kedden Navina Sundaram filmjét tekinthették meg az érdeklődők Amrita Sher-Gilről. Majd Gombos László zenetörténész, Gálig Zoltán művészettörténész és Pap Ágnes levéltáros előadása után Keserü Katalin művészettörténész beszélt Amrita Sher-Gil munkásságáról. Keserü Katalin a festőnő hídszerepét hangsúlyozta, valamint azt is, hogy a festőnő tudatosan is vállalta ezt a feladatot. Keserü Katalin Amrita Sher-Gil munkásságának legfőbb szakértője Magyarországon.
Előadást tartott még Dávid Krisztina művészettörténész, Köves Margit lektor, valamint az indiai származású amerikai művészettörténész Rakhee Balaram, akinek a jelenléte szimbolikus jelentőségű is volt a konferencián. Végül Markovis Éva művészettörténész előadása után Lanczkor Gábor költő olvasta fel Amrita Sher-Gilről szóló verseit. Személyes hangú zárszavában az MMA alelnöke, Csáji Attila festőművész összegezte a konferencián elhangzottakat, és mondott köszönetet az előadóknak.
A konferencia programját itt keresheti vissza.
