A tárlat alapját nyolc enteriőr képezi, ahol a kiegészítő tárgyakat a feleség, Galánfiné Schmidt Teréz szövő iparművész szövött kárpitjai és szövött ruhái gazdagítják. A tárlatot az alkotó szobrai, faragott bálványai, táblaképei egészítik ki, a művész 30 míves, stílusában a hagyományos népművészettől a modern formatervezésig ívelő széke teszi teljessé.

A kiállítást március 14-én dr. Kucsera Tamás Gergely nyitotta meg. A Magyar Művészeti Akadémia főtitkára méltató beszédében kiemelte, hogy Galánfi András természetes és ősi alapanyaggal dolgozik, s a fában sokszor egyszerre jeleníti meg az archaikust és a jelenbelit. Ugyanakkor munkáiról az is elmondható, hogy amit alkot az kézreálló, praktikus és kényelmes. „András Bátyám az embernek alkot: asztalt, széket, bölcsőt, különböző tájegységek népművészeti örökségét mutató módon, vagy éppen az ősi-modern tisztasággal – mondta. – A Nagy Kristóffal elkészített első hazai fa játszótér, a közösségi terek teret, s lelket formáló alkotásai: a szoboszlói padok, a pányoki ház tornáca, a fehérgyarmati lélekharang, a kálmánházi harangláb, vagy a Matl Péterrel közösen alkotott hajdúsámsoni közösségi ház turáni ornamentikát mutató faragása is ezt mutatja, akárcsak az előadóművészi múlt, az egész életen át vállalt-vitt tanári hivatás is. A tudomány világában az akadémikussá válás egyik kritériuma az iskolateremtő képesség megléte, Galánfi András ebben az értelemben is akadémikus, elég csak – más hasonló tevékenysége mellett – a nádudvari népi kézműves iskolára és táborokra gondolnunk. Élete során mindig közösségi ember volt, így alapítója a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, részese a nomád nemzedék mozgalomnak, számos tábor és alkotóház lelke" – mutatott rá dr. Kucsera Tamás Gergely. A tárlat megnyitóján közreműködött a Nádudvari Kézműves Szakiskola néhány növendéke, illetve a Bárándi Citerazenekar.

Külön teremben kapnak helyett a játszótéri és szobai játékok, a teljes berendezésével és táltosaival a mester keze munkáját dicsérő kirgiz sátor.
A vetítőben a Galánfi András által készített, a hagyományos kézműves mesterségeket bemutató dokumentumfilmek közül válogathat a látogató.

„Galánfi András fafaragó népi iparművész tudatosan keresi azt a hagyományt, amelyet ma leginkább magunknak érezhetünk. Az örökké megújulni képes alkotó emberek közé tartozik, akik szuverén tárgyformáló programot oldanak meg és közben megfelelő közösségi háttérrel sokat tesznek a népművészet újjászületéséért. Visszaállítja jogaiba a funkciót anélkül, hogy elhanyagolná a tárgy esztétikai megjelenését. A kezéből kikerülő munkákat nem a túldíszített felület, hanem a szerkezet, anyagszerűség, forma és arányrend jellemzi.
Galánfi András bútoregyüttesei, bútorplasztikái, játékai és játszóterei mellett, pedagógusként is arra törekszik, hogy továbbadja a hagyományt az ifjabb nemzedék körébe. Tárgyai ősiek és modernek egyszerre. A legsikerültebb munkái példát szolgáltatnak népi tárgykultúránk továbbélésére."