Transzcendencia a magyar költészetben
Beszélgetés Tornai József költővel és Tornai Szabolcs íróval
Apa és fia. Két – azonos szellemi tőről fakadó, egymást éltető – nemzedék: a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas Tornai József költő és fia, Tornai Szabolcs író vitatta meg 2018. december 12-én, a Kecske utcai Makovecz-szalonban a magyar költészetben jelenlévő transzcendencia világát.
Apa és fia. Két – azonos szellemi tőről fakadó, egymást éltető – nemzedék: a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas Tornai József költő és fia, Tornai Szabolcs író vitatta meg 2018. december 12-én, a Kecske utcai Makovecz-szalonban a magyar költészetben jelenlévő transzcendencia világát.
Egyiknél a lírában, a másiknál az esszéírásban vissza-visszatérő ez a motívum. A háznagy teendőit Borbély László író látta el, közreműködött Dóka Andrea színművész és Szabó András előadóművész.
Borbély László vitaindító felvetésére, mely szerint a szépirodalomban a költők a transzcendencia beavatott hordozói, Tornai József azt válaszolta, hogy számára a vers az intuíció művészi megformálásának műfaja. Az unio mystica élménye, a tudatban tapasztalható egyesülés valósága, amely akkor ismerhető meg, ha nem suhanunk el a dolgok felett. Le kell ülnünk, el kell csendesülnünk annak érdekében, hogy meg tudjuk érteni azt az erőt, amely a jelenlétben kifejezésre jut.
A kérdésére, hogy ebben az összefüggésben mit kell transzcendencián érteni, Tornai Szabolcs azt válaszolta, hogy alapvetően az önmeghaladást. „Az ember legfőbb tulajdonsága az önmeghaladási képessége – mondta el Tornai Szabolcs. – A mai ember azért van bajban, mert ezt a képességét elfelejtette. Nem tud túllépni a korlátain." Mint rámutatott, napjainkra túlságosan nagy teret hódított a materializmus, amely azt hirdeti, hogy létünk a születéstől a halálig tart. Ezen túl pedig már semmi sincs. A metafizikai hagyomány azonban arról szól, hogy ez valószínűleg nem így van, és életünk során arra kellene felkészülnünk, hogy a tudati lét alighanem a halállal is folytatódik. Főként ezt szolgálták hajdanán az úgynevezett beavatási szertartások. A hétköznapi életben számtalan olyan dolog van, amely voltaképpen az önmeghaladás megnyilvánulása. Ilyen például a humor és az önirónia. Ez a horizontális önmeghaladás. A vertikális pedig a spiritualitás lényege. Mindent önmagunk megismerésével kell kezdeni. Az ember egyik fontos törekvése, hogy kiteljesítse, a másik pedig az, hogy meghaladja önmagát.
Tornai József szerint a művészetben a transzcendencia sokféleképpen valósulhat meg. Így például Balassi Bálint egy konkrét korban élt véges lény volt, ám versei a halhatatlanság jegyében élnek tovább. Felidézte, hogy Hamvas Béla szerint a transzcendencia kifejezésének legmagasabb formája a költészet.
A beszélgetés során részlet hangzott el Tornai Szabolcs „Hol a bóbitád?" – A transzcendencia képzetei a modern magyar költészetben című tanulmánykötetéből, amely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. (A kötet alapjául szolgáló kutatás a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének támogatásával valósult meg.) A vendégek mondanivalójának érzékletessé és átélhetővé tétele végett elhangzott Tornai József A nehéz óra, A hívó hang, az Isten nagy csöndessége, Az ember belül üres, a Király és királynő című verse.
Borbély László vitaindító felvetésére, mely szerint a szépirodalomban a költők a transzcendencia beavatott hordozói, Tornai József azt válaszolta, hogy számára a vers az intuíció művészi megformálásának műfaja. Az unio mystica élménye, a tudatban tapasztalható egyesülés valósága, amely akkor ismerhető meg, ha nem suhanunk el a dolgok felett. Le kell ülnünk, el kell csendesülnünk annak érdekében, hogy meg tudjuk érteni azt az erőt, amely a jelenlétben kifejezésre jut.
A kérdésére, hogy ebben az összefüggésben mit kell transzcendencián érteni, Tornai Szabolcs azt válaszolta, hogy alapvetően az önmeghaladást. „Az ember legfőbb tulajdonsága az önmeghaladási képessége – mondta el Tornai Szabolcs. – A mai ember azért van bajban, mert ezt a képességét elfelejtette. Nem tud túllépni a korlátain." Mint rámutatott, napjainkra túlságosan nagy teret hódított a materializmus, amely azt hirdeti, hogy létünk a születéstől a halálig tart. Ezen túl pedig már semmi sincs. A metafizikai hagyomány azonban arról szól, hogy ez valószínűleg nem így van, és életünk során arra kellene felkészülnünk, hogy a tudati lét alighanem a halállal is folytatódik. Főként ezt szolgálták hajdanán az úgynevezett beavatási szertartások. A hétköznapi életben számtalan olyan dolog van, amely voltaképpen az önmeghaladás megnyilvánulása. Ilyen például a humor és az önirónia. Ez a horizontális önmeghaladás. A vertikális pedig a spiritualitás lényege. Mindent önmagunk megismerésével kell kezdeni. Az ember egyik fontos törekvése, hogy kiteljesítse, a másik pedig az, hogy meghaladja önmagát.
Tornai József szerint a művészetben a transzcendencia sokféleképpen valósulhat meg. Így például Balassi Bálint egy konkrét korban élt véges lény volt, ám versei a halhatatlanság jegyében élnek tovább. Felidézte, hogy Hamvas Béla szerint a transzcendencia kifejezésének legmagasabb formája a költészet.
A beszélgetés során részlet hangzott el Tornai Szabolcs „Hol a bóbitád?" – A transzcendencia képzetei a modern magyar költészetben című tanulmánykötetéből, amely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. (A kötet alapjául szolgáló kutatás a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének támogatásával valósult meg.) A vendégek mondanivalójának érzékletessé és átélhetővé tétele végett elhangzott Tornai József A nehéz óra, A hívó hang, az Isten nagy csöndessége, Az ember belül üres, a Király és királynő című verse.
