Bucz Hunor, Petrás Mária, Rónaszéknié Keresztes Monika és Döbrentei Kornél Fotó: Térszínház
Betilthatatlan szívdobogás
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján Petrás Mária népdalénekes, keramikusművész és Döbrentei Kornél költő, író közreműködésével tartottak megemlékezést Óbudán, a Térszínházban. A művész házaspár a társulatot alapító, Bucz Hunor igazgató-rendező meghívásának eleget téve a költészet és a zene ihletett terében tartott közös esttel hajtott főt az áldozatok emléke előtt.
A Zichy-kastélyban rendezett est címe Betilthatatlan szívdobogás volt. Ez Döbrentei Kornél 2014-es Ünnepi Könyvhétre megjelent És mégis című kötetében az egyik versciklusnak a címe. Bucz Hunor köszöntőjében hangsúlyozta, hogy történelmünkben és költészetünkben mindig voltak és lesznek „szív-emberek", akiknek megtiltani nem lehet a nemzet és a haza iránti érzelmeik kimondását. Példaként Petőfi Sándort és Balassi Bálintot említette, aztán ahogy elhangzottak a versek egyre szélesedett a képzeletbeli paletta. Mielőtt a Döbrentei Kornél sodróan dinamikus költészete jóvoltából megidézett alakokat számba vennénk, szólnunk illik Rónaszékiné Keresztes Monika volt országgyűlési képviselő alapos bevezetőjéről, melyben igyekezett összefoglalni a kommunizmus embertelen mivoltát. Noha Albert Camus neve nem hangzott el a francia Nobel-díjas író szelleme mégiscsak jelen lehetett mialatt a képviselő asszony felidézte a módszereket, amelyekkel a kommunizmus erőszakosan szolgasorba taszította, bebörtönözte, bitófára juttatta az embereket, miközben a felszabadításukról és egyenlőségükről gyártott ideológiákkal tömte őket, s mindezt oly tragikus cinizmussal, hogy az áldozatok még hóhéraik dicséretére is képesek voltak. Camus „a halál ocsmány szolgájának" tartotta a totalitárius rendszereket és ennek igazsága az egész világ számára nyilvánvalóvá vált ötvenhat őszén, amelynek páratlan jelentőségére Rónaszéknié Keresztes Monika is rámutatott.
Az est hátralévő részében Petrás Mária énekelt, Döbrentei Kornél pedig felolvasta néhány versét, ünnepi hangulat teremtetett, melynek felmagasztaló csodájáról az angyalok hírt vittek az öröklétbe. A hazája sorsáért szenvedéllyel telített felelősséget érző költő előadása nyomán méltósággal lépett elénk az élet és halál határmezsgyéjéről az 1956 novemberében hősi halált halt Gérecz Attila (A Medveölő halála), Mansfeld Péter, „kit történelmivé / nagykorúsított a pribékek züllesztette halál" (Születésnapi halál) és vonultak lelki tekintetünk előtt az 1956-os Nőtüntetés édesanyái, feleségei és mátkái, akikről elmondatott: „Máriák mind, rút bűnöktől szüzek, / Krisztussal a kín útját bejárták, /meggyalázták őket a sortüzek".
A szemünk láttára és a fülünk hallatára lényegült nyelvi valósággá szerteágazó motívumkincséből Döbrentei Kornél magányos létharcának valósága. Köszönet illeti érte a művészt és társát a lélekben.
Az est hátralévő részében Petrás Mária énekelt, Döbrentei Kornél pedig felolvasta néhány versét, ünnepi hangulat teremtetett, melynek felmagasztaló csodájáról az angyalok hírt vittek az öröklétbe. A hazája sorsáért szenvedéllyel telített felelősséget érző költő előadása nyomán méltósággal lépett elénk az élet és halál határmezsgyéjéről az 1956 novemberében hősi halált halt Gérecz Attila (A Medveölő halála), Mansfeld Péter, „kit történelmivé / nagykorúsított a pribékek züllesztette halál" (Születésnapi halál) és vonultak lelki tekintetünk előtt az 1956-os Nőtüntetés édesanyái, feleségei és mátkái, akikről elmondatott: „Máriák mind, rút bűnöktől szüzek, / Krisztussal a kín útját bejárták, /meggyalázták őket a sortüzek".
A szemünk láttára és a fülünk hallatára lényegült nyelvi valósággá szerteágazó motívumkincséből Döbrentei Kornél magányos létharcának valósága. Köszönet illeti érte a művészt és társát a lélekben.
