Clorox képek és digitális nyomatok – Stefanovits Péter kiállítása Kassán

Stefanovits Péter sokoldalú, kísérletező alkotó. Képgrafikát, rajzokat, festményeket és installációkat egyaránt készít. Kifejezésmódját az 1970-es évek közepén a klasszikus és az avantgárd művészet határmezsgyéjén alakította ki. Korai munkái a magyar grafika szürreális hagyományaihoz kötődnek, szerkesztési megoldásai pedig a montázsokét idézik, ugyanis különböző kvázi naturális fragmentumok, tárgymorzsák rajzaiból építkezik (A mesemondó, 1976). A nyolcvanas évek második felétől ábrázolásmódja megváltozik, többértelmű motívumok, emberfák, ágaktok, sőt talányos tárgy- és testrészletek népesítik be lapjait (Növényi erotika, 1986). A posztmodern szemléletű Meditációs tér (1995) című szérián különböző korokból való tárgyak és tárgyrészletek jelennek meg, a Hit emblémái (1997) sorozaton pedig a növényi és a geometrikusformák mellett olyan általános szimbólumok is feltűnnek, mint a víz és a tűz. Az ezredforduló után született alkotásain viszont a grafikai applikációkat már vegyíti az egyedi rajzzal (Nő a laborban sorozat, 1999), de ismét ott találjuk rajtuk az emblematikus jeleket is (Odaátról II, 2002). Végezetül az utóbbi éveket a computergrafikák (Gyerekjáték, 2009), illetve clorox munkák (Hegyi beszéd 1-5, 2011) jellemzik. Az utóbbiak úgy készülnek, hogy fehérítő hatású oxidáló anyaggal maratja ki a képfelületek fedetlen részeit a művész.

Stefanovits Péter grafikai munkásságának e néhány soros felvázolása után vegyük szemügyre a Kassán bemutatásra kerülő anyagot. Kétféle technikai eljárással kivitelezett művekkel találkozhatunk, a már említett clorox képekkel, illetve számítógépen kivitelezett nyomatokkal.  Tematikájukat tekintve  is két típusba helyezhetjük őket. Egyrészt számos vallásos-morális tartalmú lap van köztük, ilyenek a Példabeszédek (2012) széria egyes darabjai. A c-printek közül viszont néhány történelmi tárgyú,  az ötvenes évek sztálinizmusát idézi meg (Raktárkészlet, 2007).

A Példabeszédek előzményének a Hegyi beszéd (2011) sorozat tekinthető. Nemcsak azért, mert ez utóbbi is clorox technikával készült, hanem, mert stilárisan is hasonló megoldásokat követ: itt is árnyszerű motívumok közé helyez talányos szöveges idézeteket a grafikus. A Példabeszédek egyes darabjait közrefogó motívumok a szakralitásra (a kereszt) és az elmúlásra (koponyák) utalnak. A szövegek  ezzel szemben inkább talányosak, mintsem példázatszerűek: „Aki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjával jelt ád." (Példabeszéd IV.)

Más a helyzet az ötvenes évekre utaló printekkel. A Sztálin művek egyértelműen az időszak abszurd agymosásaira utal: egy ütött-kopott gyerekjáték, fa teherautó látható rajta, mely a platóján emberi agyakat szállít.  A Raktárkészleten a korszak ideológusainak , Marxnak, Engelsnek és Leninnek egymás mellé állított mellszobrai sorjáznak szépen egy pincében, egy,  az aljával felfelé fordított cserép táraságában. A print üzenete világos: a véres, dogmatikus korszak elmúlt, főszereplőinek szobrai a raktárba kerültek. (De azért megőrizzük őket, hátha jók lesznek még valamire.)

Stefanovits Péter alkotásai  egyszerre transzcendensek  és konkrét  történelmi utalásokkal teliek − éppen ezért ragadják meg a figyelmünket, dolgoztatják meg elménket.

Lóska Lajos

A kiállítás meghívója itt tekinthető meg.

Nagyobb térképre váltás