Reisenbüchler Sándor Forrás: MANDA
Reisenbüchler 80: megemlékezés az animációtörténeti kiállításon
Reisenbüchler Sándor (1935–2004), a magyar animáció egyik legfontosabb rendezőegyénisége február 16-án lett volna 80 éves. Rá emlékezve egykori kollégái, alkotótársai tartottak megemlékezést a Magyar animáció 100 című kiállításon a Vigadóban.
Haris László, Somfai István, Tóth Andrea, a Pannónia egykori standfotósai, Bacsó Zoltán trükkoperatőr, Geréb Anna filmtörténész, Fülöp Ilona és Keresztes Dóra grafikusművészek és Bulyáki Zsuzsanna animációs tervezőművész személyes hangvételű visszaemlékezései mellett levetítették több filmjét is, köztük a tavaly a Filmintézetben (MANDA) felújított, Juhász Ferenc versét adaptáló A Nap és a Hold elrablását; a történelmi témájú Az 1812-es évet, mely 1973-ban, Cannes-ban a zsűri különdíját nyerte el; az Isten veled kis sziget! című filmjét, mely a 80-as évek végi erdélyi falurombolások és a vízlépcső elleni tiltakozások idején született, valamint a Zöld intelmek című, ökológiai indíttatású szkeccs-filmet, melyet Bulyáki Zsuzsannával, Keresztes Dórával, Sikur Mihállyal és Orosz Istvánnal közösen készített.
| „A rajzfilmesek a klasszikusnak kijáró tisztelettel emlegették már életében is, de senki sem akadt, aki követni merte volna kíméletlenül következetes, engedményt sem erkölcsi, sem művészi értelemben nem ismerő puritán művészsorsában. Blue jeans, hosszú beatnik haj, rekedt, reszelős hang -, mintha a woodstocki mező budapesti nyúlványán lépegetne. Minden lépése egy kivonulás. A Filmművészeti Főiskolából érkezett a képzőművészek közé, és szerényen utasította el, hogy kollázsait kiállítási mércével mérjék. Pedig bizonyára pontosan tudta a helyét. Talán ha nem a vasfüggöny mögött él, a pop art legnagyobb művészei közé sorolják: Warhol, Rauschenberg, Reisenbüchler. És a nagy gondolkodók közé. Minden munkáját átjárta a megélt, a megszenvedett felelősségtudat. Filmjei a szelíd, ironikus figyelmeztetéstől a kétségbeesett ginsbergi üvöltésig kipróbálnak minden formát, hogy a végromlásába rohanó emberiséget megállítsák. A fogyasztói társadalmak habzsoló, extatikus önpusztítása, a globalizációból következő ökológiai katasztrófák víziója, a giccsbe fordult tömegkultúra émelyítő cukoröntete, komikus és tragikus látomások azok, amelyek Reisenbüchler műveiből felénk zuhannak." (részlet Orosz István 2004-ben írt visszaemlékezéséből) |
2015. február 20.
Kapcsolódó tartalmak
