Építészeti konferencia a Millenárison
Az MMA Építőművészeti Tagozata és a Magyar Építőművészek Szövetsége Építészet / oktatás 2014 címmel tartott konferenciát június 11-én a Millenáris Park C épületében. A rendezvény témája a közösségi építkezés fontossága volt.
Balázs Mihály felvezetőjében arra mutatott rá, hogy az építés mindig is közösségi tevékenység volt, de mára ez az alapvető sajátossága háttérbe szorult, s a konferencia célja ennek a közösségi szellemnek az újrateremtése, erősítése, egy szemléletváltás előidézése, különös tekintettel az oktatásra.
Turi Attila a sokáig Makovecz Imre által szervezett visegrádi nyári táborok több mint harmincéves múltját és jelenét vázolta fel, hangsúlyozva, hogy ezek a táborok alapvető tapasztalatot jelentettek és jelentenek az építészhallgatók számára.
Molnár Szabolcs és Csóka Attila, a BME két hallgatója a BME kebelén belül működő Építészeti Szakkollégiumról tartott előadást, bemutatva a kollégium régi és új kiadványait.
Laczó Zoltán a 2008-ban, hatvanévesen elhunyt építész, Reischl Gábor szemléletéről, építészeti táborairól, hálózatépítési törekvéseiről beszélt.
Pásztor Péter a Kassai Műszaki Egyetemen folyó építészképzésről számolt be.
Hüttl Sarolta egy Burundiban végigvitt könyvtárépítési projektről mondta el tapasztalatait.
Fehér Katalin a Szociális Építőtábor Egyesület képviseletében ismertette az egyesület tevékenységét, amelynek célja a szociális bérlakások közösségi felújítása és ezáltal a bérlők lakbérhátralékának jelentős csökkentése.
Cseh András Közösség és építészet ma címmel tartott előadás, ám kifejtette, hogy helyesebb a jelen pillanatról beszélni, és arról, hogy mit jelent a közös építkezés közvetlen élménye. Rámutatott arra is, hogy „őrülten fontos" a velencei biennále magyar pavilonjának témája és célja, amely egybeesik a konferencia témájával és céljával. Szót ejtett arról is, hogy sosem tapasztalt akkora összefogást az építészek között, mint a múlt hónapban, amikor a szakma a Milánói Expó kapcsán egy emberként emelte fel szavát az ellen, hogy a kormány nem a szakma által is támogatott első, hanem a szakma által bírált második helyezettnek adta meg a kiállítás jogát, mint mondta, „iszonyú jó beszélgetések alakultak ki e probléma miatt".
Balázs Mihály hozzászólásában rámutatott arra, hogy az lenne a jó, ha az építészek közti párbeszéd felélénkülne, és ezen túlmenően társadalmi párbeszéddé válhatna.
A délutáni blokkban a különféle építészképző intézmények (BME, MOME, PTE, NYME AMI, SZIE, SZE) hallgatói számoltak be nyári táboraikról egy igazi seregszemle formájában és abban a szellemben, amelyet Cseh András délelőtt így jellemzett: „tanulnunk kellene egymástól". A prezentációk előadói közül Pozsár Péter volt az, aki a részletek ismertetésén túl még nyomatékosabban hangsúlyozta a jelenlét fontosságát, Turi Attila pedig a valóságos tapasztalat jelentőségére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, „fölstájgerolni a téglát a gleitnire – nincs ennél jobb iskola". Rámutatott arra, hogy a fő probléma, hogy „papírokat szolgáltatunk, és nem lakáskulcsot", és beszélt Peter Hübner stuttgarti építész és professzor közösségi tervezéseiről, amelyek által "lelkük" lesz az épületeknek. Markó Balázs azt hangsúlyozta, hogy építkezni két lábbal a földön állva kell, és hogy a kétszáz éve született Ybl Miklós is ezt a szemléletet képviselte, Herkli Mátyás pedig azt fejtette ki, hogy az építészet nem önmagában álló mesterség, hanem számos szakma, tudomány- és művészeti ág találkozási pontja.
A konferencia teljes időtartama alatt folyamatos vetítés volt látható a résztvevő egyetemek hallgatóinak diplomamunkáiból.
A konferencia részletes programja, előadásai itt találhatók.
Turi Attila a sokáig Makovecz Imre által szervezett visegrádi nyári táborok több mint harmincéves múltját és jelenét vázolta fel, hangsúlyozva, hogy ezek a táborok alapvető tapasztalatot jelentettek és jelentenek az építészhallgatók számára.
Molnár Szabolcs és Csóka Attila, a BME két hallgatója a BME kebelén belül működő Építészeti Szakkollégiumról tartott előadást, bemutatva a kollégium régi és új kiadványait.
Laczó Zoltán a 2008-ban, hatvanévesen elhunyt építész, Reischl Gábor szemléletéről, építészeti táborairól, hálózatépítési törekvéseiről beszélt.
Pásztor Péter a Kassai Műszaki Egyetemen folyó építészképzésről számolt be.
Hüttl Sarolta egy Burundiban végigvitt könyvtárépítési projektről mondta el tapasztalatait.
Fehér Katalin a Szociális Építőtábor Egyesület képviseletében ismertette az egyesület tevékenységét, amelynek célja a szociális bérlakások közösségi felújítása és ezáltal a bérlők lakbérhátralékának jelentős csökkentése.
Cseh András Közösség és építészet ma címmel tartott előadás, ám kifejtette, hogy helyesebb a jelen pillanatról beszélni, és arról, hogy mit jelent a közös építkezés közvetlen élménye. Rámutatott arra is, hogy „őrülten fontos" a velencei biennále magyar pavilonjának témája és célja, amely egybeesik a konferencia témájával és céljával. Szót ejtett arról is, hogy sosem tapasztalt akkora összefogást az építészek között, mint a múlt hónapban, amikor a szakma a Milánói Expó kapcsán egy emberként emelte fel szavát az ellen, hogy a kormány nem a szakma által is támogatott első, hanem a szakma által bírált második helyezettnek adta meg a kiállítás jogát, mint mondta, „iszonyú jó beszélgetések alakultak ki e probléma miatt".
Balázs Mihály hozzászólásában rámutatott arra, hogy az lenne a jó, ha az építészek közti párbeszéd felélénkülne, és ezen túlmenően társadalmi párbeszéddé válhatna.
A délutáni blokkban a különféle építészképző intézmények (BME, MOME, PTE, NYME AMI, SZIE, SZE) hallgatói számoltak be nyári táboraikról egy igazi seregszemle formájában és abban a szellemben, amelyet Cseh András délelőtt így jellemzett: „tanulnunk kellene egymástól". A prezentációk előadói közül Pozsár Péter volt az, aki a részletek ismertetésén túl még nyomatékosabban hangsúlyozta a jelenlét fontosságát, Turi Attila pedig a valóságos tapasztalat jelentőségére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, „fölstájgerolni a téglát a gleitnire – nincs ennél jobb iskola". Rámutatott arra, hogy a fő probléma, hogy „papírokat szolgáltatunk, és nem lakáskulcsot", és beszélt Peter Hübner stuttgarti építész és professzor közösségi tervezéseiről, amelyek által "lelkük" lesz az épületeknek. Markó Balázs azt hangsúlyozta, hogy építkezni két lábbal a földön állva kell, és hogy a kétszáz éve született Ybl Miklós is ezt a szemléletet képviselte, Herkli Mátyás pedig azt fejtette ki, hogy az építészet nem önmagában álló mesterség, hanem számos szakma, tudomány- és művészeti ág találkozási pontja.
A konferencia teljes időtartama alatt folyamatos vetítés volt látható a résztvevő egyetemek hallgatóinak diplomamunkáiból.
A konferencia részletes programja, előadásai itt találhatók.
