Láposi Terka
Emléktábla Kemény Henrik tiszteletére
Kemény Henrik, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja, Kossuth-díjas bábművész tiszteletére avattak emléktáblát Budapesten, a Vörösmarty utca 20-as számú ház falán.
November 30-án volt négy éve, hogy távozott közülünk Vitéz László, Süsü, Hakapeszi Maki és még sok más bábfigura „lelke", Kemény Henrik. A társasház lakóinak kezdeményezésére ezentúl emléktábla hívja fel a figyelmet az épületre, amelyben a bábművész 1963-tól egészen haláláig élt.
Láposi Terka, az elhunyt művészi hagyatékát – számos bábot, kéziratot, munkaeszközt – gondozó, a Korngut-Keméy Alapítvány elnöke az emléktábla avatásán mondott beszédében kiemelte, hogy Kemény Henrik valódi otthona mindörökre a népligeti vurstli maradt, ahol édesapja mutatványosbódéjában megtanulta a vásári bábjáték csínját-bínját. Nemcsak örökölte édesapjától a bábművészet iránti készséget, hanem tovább is tudta örökíteni, megőrizte az utókor számára és számtalan generációnak okozott boldog pillanatokat előadásaival. Legnépszerűbb alakja kétségtelenül Vitéz László volt, aki minden alkalommal móresre tanította „Csokipofát a nagymamucikája báli legyezőjével", vagyis elnáspángolta egy jókora palacsintasütővel.
Vattamányi Zsolt Erzsébetváros polgármestere hangsúlyozta, hogy Kemény Henrik bábjai és vásári tréfái révén velünk maradt, minduntalan feltámad, ha mókái könnyeket csalnak a közönség szemébe.
Novák János, a Kolibri Színház igazgatója visszaemlékezésében elmondta, hogy az idős művészt mindenki szerette és magáénak vallotta a társulatban.
Szombatiné Kovács Margit, a társasház lakója személyes emlékeit elevenítette fel Kemény Henrikről.
Az ünnepségen részt vett Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője. A köztestület januárban emlékkiállítással, ünnepi üléssel és bábelőadással emlékezett meg néha tagjáról, a vásári bábjáték „utolsó mohikánjáról", aki idén lett volna 90 éves.
Láposi Terka, az elhunyt művészi hagyatékát – számos bábot, kéziratot, munkaeszközt – gondozó, a Korngut-Keméy Alapítvány elnöke az emléktábla avatásán mondott beszédében kiemelte, hogy Kemény Henrik valódi otthona mindörökre a népligeti vurstli maradt, ahol édesapja mutatványosbódéjában megtanulta a vásári bábjáték csínját-bínját. Nemcsak örökölte édesapjától a bábművészet iránti készséget, hanem tovább is tudta örökíteni, megőrizte az utókor számára és számtalan generációnak okozott boldog pillanatokat előadásaival. Legnépszerűbb alakja kétségtelenül Vitéz László volt, aki minden alkalommal móresre tanította „Csokipofát a nagymamucikája báli legyezőjével", vagyis elnáspángolta egy jókora palacsintasütővel.
Vattamányi Zsolt Erzsébetváros polgármestere hangsúlyozta, hogy Kemény Henrik bábjai és vásári tréfái révén velünk maradt, minduntalan feltámad, ha mókái könnyeket csalnak a közönség szemébe.
Novák János, a Kolibri Színház igazgatója visszaemlékezésében elmondta, hogy az idős művészt mindenki szerette és magáénak vallotta a társulatban.
Szombatiné Kovács Margit, a társasház lakója személyes emlékeit elevenítette fel Kemény Henrikről.
Az ünnepségen részt vett Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője. A köztestület januárban emlékkiállítással, ünnepi üléssel és bábelőadással emlékezett meg néha tagjáról, a vásári bábjáték „utolsó mohikánjáról", aki idén lett volna 90 éves.
