Elindult az indiai magyar kiállítássorozat
A kiállításnak két alappillére van, az organikus rész és a fényművészeti (tudomány-technika-művészet kapcsolatára épülő) egység. Fontos hangsúlyozni, hogy a bemutatott anyag egy kortárs válogatás, tehát nem vállalkozott a magyar művészet történeti áttekintésére. A tárlatot szemléleti sokszínűség jellemzi, hordozza azt az összetettséget, gazdagságot amit a jelenkori magyar művészet képvisel.
Egy nép a kultúráján keresztül kommunikál legteljesebben a külvilággal. Azt a szemléletet, mely a tradíciók eleven láncolataként mutatja be a képzőművészeteket, kisebb egységek, akár egy-egy nemzet művészetének a bemutatásánál is elfogadhatjuk. Így van ez napjainkban is."
A kiállítássorozat anyagából készült művészeti katalógus bevezetőjében P. Szabó Ernő az alábbi gondolatokkal foglalja össze a rendezvénysorozat művészettörténeti hátterét:
[...] Titkos földet ismerhet meg, rejtett vonatkozásokkal szembesülhet, aki a mintegy negyven kortárs magyar művész Delhiben, Mumbaiban és Bangaloréban rendezett tárlatát megtekinti. Nem csak azért, mert ilyen átfogó jellegű kiállítást még sohasem rendeztek magyar művészeti alkotásokból Indiában, hanem azért is, mert magának az anyagnak a válogatója, Csáji Attila képzőművész is arra törekedett, hogy a művészettörténeti kánonoktól és az éppen aktuális trendektől függetlenül kialakított értékszempontok szerint állítsa össze a műegyüttest. Nem azoknak a műtermeibe kopogtatott be, akik arra törekednek, hogy folyamatosan tartsák a lépést a nyugati világ művészeti központjaiban dolgozó kollégáikkal. Nem is azokéba, akik az elmúlt évtizedekben vagy a legutóbbi években jelentős elismerésekben részesültek külföldön vagy odahaza – noha természetesen nem becsüli le a jelentőségét sem az új és legújabb törekvéseknek, sem pedig annak a ténynek, hogy minden díj, elismerés mögött jelentős teljesítmények állhatnak –, hanem azoknak a műveit szeretné bemutatni, akik a kiállított műegyüttes kontextusában a legérzékletesebben mutatják meg, legjellegzetesebben hordozzák vizuális kultúránk utolsó évtizedeinek sajátos hozzájárulását a világ kultúrájához. Amelyeken keresztül érzékelhető, hogy a kortárs magyar művészet tradíciók eleven láncolatába illeszkedik, miközben maga is gazdagítja azt, ahogyan a tradíciók felé való fordulása a XX. század több időszakában is párhuzamosan jelentkezett az innováció iránti fogékonysággal és a művészet megújításának a képességével. A helyi talajból kinövő individuumok burjánzó gazdagságát szeretné bemutatni, azokat a jellegzetes karakterjegyeket, amelyek a művek megszületése idején olykor egymással látszólag tökéletesen szemben állnak, évtizedes távlatból visszatekintve viszont éppenséggel egymás kiegészítőjének tekinthetők.
A kiállításon – a teljesség igénye nélkül – olyan alkotók munkáit lehet majd megtekinteni, mint Kós Károly, Csutoros Sándor, Csete György, Makovecz Imre, Farkas Ádám, Moholy Nagy László, Brauer Marcell, Molnár Farkas, Konok Tamás, Deim Pál, Lantos Ferenc, Kovács Attila, Orosz István, Mengyán András, Gyulai Líviusz, Prutkay Péter.
