A szabadság, amitől szárnyal a lélek és megdobban a szív
Kovács Dénes, a sallangmentes játék mestere
Szecsődi Ferenc „Ahogy beszél az ember…" című előadásában a 95 éve született és 20 éve elhunyt Kovács Dénes hegedűművészre emlékezett 2025. április 16-án a Makovecz utcai akadémiai szalonban. A zenés ismertterjesztő esten közreműködtek Csévi Flóra és Somogyi Kinga hegedűművészek, valamint Benedekfi István zongoraművész.
Szecsődi Ferenc „Ahogy beszél az ember…" című előadásában a 95 éve született és 20 éve elhunyt Kovács Dénes hegedűművészre emlékezett 2025. április 16-án a Makovecz utcai akadémiai szalonban. A zenés ismertterjesztő esten közreműködtek Csévi Flóra és Somogyi Kinga hegedűművészek, valamint Benedekfi István zongoraművész.
Tanárként határozza meg magát, ami nem meglepő: közel ötven éve tanít első munkahelyén, a Szegedi Tudományegyetemen Szecsődi Ferenc hegedűművész. Annál váratlanabb volt a zeneakadémiai felvételijén több mint fél évszázada, 1972-ben, amikor Kovács Dénes, a vizsgabizottság elnöke megkérdezte: „Ha elvégzi a művészképzőt, mit szeretne csinálni?" „Tanítani" – Szecsődi Ferenc válaszán az egész testület megdöbbent. Létezik még olyan csodabogár ebben az országban, aki művészi diplomával a zsebében nem fényes szólista karrierről álmodozik?! Kovács Dénes mindenesetre jól megjegyezte a felvételiző nevét, és még évtizedek múltán is kuriózumként emlegette a történetet.
Szecsődi persze azon túl, hogy tanár, világjáró hegedűművész is, akinek számtalan hegedűverseny-bemutató és hanglemez fűződik a nevéhez, miközben a zenés ismeretterjesztés meghatározó alakja hazánkban – köszöntötte az előadót Tóth Péter zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatának vezetője a Makovecz utcai akadémiai szalonban. Mit jelent a zenés ismeretterjesztés műfaj Szecsődi esetében? Mindenekelőtt anekdotikus, humorral fűszerezett elbeszélésmódot, kifogyhatatlan mesélőkedvet, örömteli emlékezést. A Liszt Ferenc-díjas kiváló művész történeteit rendre zenével illusztrálja, ami alkalmat ad a mélyebb megértésre, az érzelmi átélésre is, legyen szó akár Hubay Jenőről, a világhírű magyar hegedűiskoláról, vagy – amint azt az akadémiai szalon közönsége legutóbb megtapasztalhatta – Kovács Dénes hegedűművész életútjáról. A közös zenehallgatás az érzelmi átélésen túl az együttérzés kivételes élményét is megteremti, amely során belső utazásra, lelki zarándoklatra indul a közönség – immár közösségként. Vácon 1930. április 18-án indult az a sokak által irigyelt út, amely viszontagságok, nélkülözések között vezetett a világhírig.
Kovács Dénes a gazdasági világválság éveiben elszegényedett, zeneszerető családban nőtt fel, tizenegy gyermek közül hatodikként. Alig múlt ötéves, és a lapok már csodagyerekként cikkeztek róla. A családi emlékezet szerint ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy kipróbálja bátyja féltett, felnőtt méretű hangszerét, egyszer aztán egyedül maradt otthon, és engedett a kísértésnek: óvatosan kézbe vette a hangszert. Majd kísérletezni kezdett rajta, és nagyon hamar kialakult a fejében az a rendszer, amivel dallamot lehet elővarázsolni a hegedűből. Nagy meglepetést keltett, amikor családi körben is bemutatta tudományát. Hétévesen korkedvezménnyel felvették a szolnoki zeneiskolába, az év végi vizsgán jelen volt Temesváry János, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára is, aki meglátta benne a kivételes tehetséget. Egy év alatt három osztály anyagát végezte el…
Temesváry ajánlására a család felkereste Rados Dezsőt Budapesten, ám a hegedűtanár azzal hárított, hogy nincs ideje kisgyerekekkel foglalkozni, jöjjenek vissza pár év múlva. „Legalább hallgassa meg, hogyan játszik" – kérlelték a szülők. A bemutatkozás magáért beszélt: Kovács Dénest felvették a Fodor Zeneiskolába, ahol tandíjmentességet is kapott. Rados Dezső nem pártolta a „csodagyerekséget" – úgy vélte, a hegedűtudás hézagos maradhat, ha a tanár csupán a tehetségre támaszkodik –, ezért aprólékosan fejlesztette tanítványát, aki tizenkét évesen már a Zeneművészeti Főiskola nagytermében koncertezett. A háború azonban megtörte a felfelé ívelő pályát. Kovács Dénes – hogy segítse családját – kétkezi munkát vállalt: előbb a kenyérgyárban, majd tizenöt évesen a Kőbányai Dohánygyárban dolgozott, és csak nagy nehézségek árán tudta folytatni tanulmányait. Mestere, Zathureczky Ede varázslatos egyéniségével közvetítette felé a Hubay Jenőtől örökölt tudásanyagot.
Kovács Dénes tizennyolc évesen elnyerte a Reményi-díjat, tizenkilenc évesen a prágai Jan Kubelik-verseny különdíjában részesült. Húszéves korában történt, hogy Theo Olof holland hegedűs lemondta budapesti fellépését, mire a koncertszervező felkérte, hogy lépjen fel ő két hét múlva Beethoven hegedűversenyével. Az ifjú tehetség először visszautasította a lehetőséget, ám jött Zathureczky erélyes telefonja: ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani. Kovács Dénes két hét alatt elsajátította a darabot.
Huszonöt évesen már a Budapesti Filharmónia Társaság tagja és az együttes egyik legtöbbet szerepeltetett szólistája volt. Huszonhét évesen meghívták a Zeneművészeti Főiskola tanárának, majd tanszékvezetőnek. Elsősorban olyan metodikát adott tovább, amellyel hosszú időn át pályán tudtak maradni a tanítványai. Vallotta: „meg kell keresnünk és teremtenünk az izmok működtetésében és pozitúrájában azt a jóleső természetességet, amely nélkül nincs felszabadult hegedülés."
Szecsődi Ferenc előadásában elmondta: „A világhírű elődök működését tanulmányozva értettem meg, nem véletlen, hogy a Hubay-növendékek idős korukra is megőrizték szellemi és fizikai frissességüket. Tökéletes technikával rendelkeztek, ezért nem görcsöltek, ha ki kellett állni koncertezni" – mutatott rá az előadó. – Hubay Jenő munkássága világhírűvé tette a Zeneakadémiát, ám Kovács Dénes vezetésével második aranykor köszöntött be az intézmény életében. Irányítása alatt a tehetségekből világsztárok születtek. Irigyeit és a kort jellemzi, hogy véletlenül tudta meg egy barátjától: Beethoven hegedűversenyének lemezfelvételét a legjobbnak választották a világon. Hegedülése tökéletes technikai alapokra épült, a szabályok szigorú betartása adta számára azt a szabadságot, amitől szárnyalt a lélek, megdobban a szív."
1998-ban alakult újra a Hubay Jenő Társaság, amelynek első elnöke Kovács Dénes lett. Halálát követően, 2005-ben a tagság Szecsődi Ferencet választott utódjául. Az elmúlt években Csévy Flóra – Kovács Dénes unokahúga – is bekapcsolódott a Hubay Jenő Társaság munkájába. A hegedűművész-tanár az emlékesten megerősítette: „Missziómnak tartom a magyar hegedűiskola legjobb hagyományainak továbbörökítését, így szívesen vettem a felkérést a családi dokumentumok kiegészítésére" – mondta el az MMA támogatásával 2020-ban megjelent, Kovács Dénes hegedűművész című kötetről. Csévy Flóra munkájából kirajzolódik a sallangmentes játék mestere, akinek előadásmódját Pernye András így jellemezte: „…mű és szólista annyira egy, hogy még a »műhöz való viszony« problémája sem merül fel. A végtelen egyszerűség és a magától értetődő természetesség (…) szinte megsemmisíti a hegedülés tevékenységét, és olyan végső azonosságot hoz létre, amelyben egybeesik komponálás és előadás."
Tóth Ida
Fotó: Walter Péter
Szecsődi persze azon túl, hogy tanár, világjáró hegedűművész is, akinek számtalan hegedűverseny-bemutató és hanglemez fűződik a nevéhez, miközben a zenés ismeretterjesztés meghatározó alakja hazánkban – köszöntötte az előadót Tóth Péter zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatának vezetője a Makovecz utcai akadémiai szalonban. Mit jelent a zenés ismeretterjesztés műfaj Szecsődi esetében? Mindenekelőtt anekdotikus, humorral fűszerezett elbeszélésmódot, kifogyhatatlan mesélőkedvet, örömteli emlékezést. A Liszt Ferenc-díjas kiváló művész történeteit rendre zenével illusztrálja, ami alkalmat ad a mélyebb megértésre, az érzelmi átélésre is, legyen szó akár Hubay Jenőről, a világhírű magyar hegedűiskoláról, vagy – amint azt az akadémiai szalon közönsége legutóbb megtapasztalhatta – Kovács Dénes hegedűművész életútjáról. A közös zenehallgatás az érzelmi átélésen túl az együttérzés kivételes élményét is megteremti, amely során belső utazásra, lelki zarándoklatra indul a közönség – immár közösségként. Vácon 1930. április 18-án indult az a sokak által irigyelt út, amely viszontagságok, nélkülözések között vezetett a világhírig.
Kovács Dénes a gazdasági világválság éveiben elszegényedett, zeneszerető családban nőtt fel, tizenegy gyermek közül hatodikként. Alig múlt ötéves, és a lapok már csodagyerekként cikkeztek róla. A családi emlékezet szerint ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy kipróbálja bátyja féltett, felnőtt méretű hangszerét, egyszer aztán egyedül maradt otthon, és engedett a kísértésnek: óvatosan kézbe vette a hangszert. Majd kísérletezni kezdett rajta, és nagyon hamar kialakult a fejében az a rendszer, amivel dallamot lehet elővarázsolni a hegedűből. Nagy meglepetést keltett, amikor családi körben is bemutatta tudományát. Hétévesen korkedvezménnyel felvették a szolnoki zeneiskolába, az év végi vizsgán jelen volt Temesváry János, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára is, aki meglátta benne a kivételes tehetséget. Egy év alatt három osztály anyagát végezte el…
Temesváry ajánlására a család felkereste Rados Dezsőt Budapesten, ám a hegedűtanár azzal hárított, hogy nincs ideje kisgyerekekkel foglalkozni, jöjjenek vissza pár év múlva. „Legalább hallgassa meg, hogyan játszik" – kérlelték a szülők. A bemutatkozás magáért beszélt: Kovács Dénest felvették a Fodor Zeneiskolába, ahol tandíjmentességet is kapott. Rados Dezső nem pártolta a „csodagyerekséget" – úgy vélte, a hegedűtudás hézagos maradhat, ha a tanár csupán a tehetségre támaszkodik –, ezért aprólékosan fejlesztette tanítványát, aki tizenkét évesen már a Zeneművészeti Főiskola nagytermében koncertezett. A háború azonban megtörte a felfelé ívelő pályát. Kovács Dénes – hogy segítse családját – kétkezi munkát vállalt: előbb a kenyérgyárban, majd tizenöt évesen a Kőbányai Dohánygyárban dolgozott, és csak nagy nehézségek árán tudta folytatni tanulmányait. Mestere, Zathureczky Ede varázslatos egyéniségével közvetítette felé a Hubay Jenőtől örökölt tudásanyagot.
Kovács Dénes tizennyolc évesen elnyerte a Reményi-díjat, tizenkilenc évesen a prágai Jan Kubelik-verseny különdíjában részesült. Húszéves korában történt, hogy Theo Olof holland hegedűs lemondta budapesti fellépését, mire a koncertszervező felkérte, hogy lépjen fel ő két hét múlva Beethoven hegedűversenyével. Az ifjú tehetség először visszautasította a lehetőséget, ám jött Zathureczky erélyes telefonja: ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani. Kovács Dénes két hét alatt elsajátította a darabot.
Huszonöt évesen már a Budapesti Filharmónia Társaság tagja és az együttes egyik legtöbbet szerepeltetett szólistája volt. Huszonhét évesen meghívták a Zeneművészeti Főiskola tanárának, majd tanszékvezetőnek. Elsősorban olyan metodikát adott tovább, amellyel hosszú időn át pályán tudtak maradni a tanítványai. Vallotta: „meg kell keresnünk és teremtenünk az izmok működtetésében és pozitúrájában azt a jóleső természetességet, amely nélkül nincs felszabadult hegedülés."
Szecsődi Ferenc előadásában elmondta: „A világhírű elődök működését tanulmányozva értettem meg, nem véletlen, hogy a Hubay-növendékek idős korukra is megőrizték szellemi és fizikai frissességüket. Tökéletes technikával rendelkeztek, ezért nem görcsöltek, ha ki kellett állni koncertezni" – mutatott rá az előadó. – Hubay Jenő munkássága világhírűvé tette a Zeneakadémiát, ám Kovács Dénes vezetésével második aranykor köszöntött be az intézmény életében. Irányítása alatt a tehetségekből világsztárok születtek. Irigyeit és a kort jellemzi, hogy véletlenül tudta meg egy barátjától: Beethoven hegedűversenyének lemezfelvételét a legjobbnak választották a világon. Hegedülése tökéletes technikai alapokra épült, a szabályok szigorú betartása adta számára azt a szabadságot, amitől szárnyalt a lélek, megdobban a szív."
1998-ban alakult újra a Hubay Jenő Társaság, amelynek első elnöke Kovács Dénes lett. Halálát követően, 2005-ben a tagság Szecsődi Ferencet választott utódjául. Az elmúlt években Csévy Flóra – Kovács Dénes unokahúga – is bekapcsolódott a Hubay Jenő Társaság munkájába. A hegedűművész-tanár az emlékesten megerősítette: „Missziómnak tartom a magyar hegedűiskola legjobb hagyományainak továbbörökítését, így szívesen vettem a felkérést a családi dokumentumok kiegészítésére" – mondta el az MMA támogatásával 2020-ban megjelent, Kovács Dénes hegedűművész című kötetről. Csévy Flóra munkájából kirajzolódik a sallangmentes játék mestere, akinek előadásmódját Pernye András így jellemezte: „…mű és szólista annyira egy, hogy még a »műhöz való viszony« problémája sem merül fel. A végtelen egyszerűség és a magától értetődő természetesség (…) szinte megsemmisíti a hegedülés tevékenységét, és olyan végső azonosságot hoz létre, amelyben egybeesik komponálás és előadás."
Tóth Ida
Fotó: Walter Péter
