Kontra Ferenc
Kontra Ferenc: Az alkotói önazonosságról
Akadémiai székfoglaló előadás – 2021. június 23.
Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban folytatódtak akadémikusaink székfoglaló előadásai. Június 23-án 10.00 órától Kontra Ferenc költő, író, műfordító, az MMA levelező tagjának előadását hallgathatták meg az érdeklődők Az alkotói önazonosságról címmel. Kontra Ferenc laudátora Tóth Erzsébet költő, író, az MMA rendes tagja, az esemény levezető elnöke Mezey Katalin költő, műfordító, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője; az elnökség képviselője Kovács István költő, történész, az MMA elnökségének tagja volt.
Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban folytatódtak akadémikusaink székfoglaló előadásai. Június 23-án 10.00 órától Kontra Ferenc költő, író, műfordító, az MMA levelező tagjának előadását hallgathatták meg az érdeklődők Az alkotói önazonosságról címmel. Kontra Ferenc laudátora Tóth Erzsébet költő, író, az MMA rendes tagja, az esemény levezető elnöke Mezey Katalin költő, műfordító, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője; az elnökség képviselője Kovács István költő, történész, az MMA elnökségének tagja volt.
„Az írás titkát eddig még senkinek sem sikerült megfejtenie, minden mondat csak az önazonossággal mérhető." – Kontra Ferenc
Kettőre emelkedett a vajdasági írók száma az MMA-ban. Az aránytalanság és eltolódás még mindig számottevő Erdély javára, az anyaország legszebb gesztusa ugyanakkor – egy szervezetben összehozni a világ minden táján élő jelentős magyar alkotókat – fennáll és él. Az ötágú síp legmarkánsabb élő képviselői hallatják hangjukat, az elmagányosodott, hontalan árvaság, az idegenbe száműzött magyarság soha el nem múló hazaszeretete, eredethű lelki alapállása az elszakadt országrészekben is képviseli az anyaország szellemi örökségét, természetesen az adott térség kultúrájának, sajátosságainak méltóságával. Kontra Ferenc egész életműve erről a mostohaságról, a térség reménytelen kitörési lehetőségeiről, az elvágyódásról és a menekülési kísérletekről szól, mely viszontagságok alatt is kategorikus imperatívusz „őrizni a hazát a szívben, ha máshol nem lehet." Mostohaság és árvaság, idegenség kijutott Kontra hőseinek is, eddigi életműve húsz kötet, egyik első feledhetetlen remekműve a Drávaszögi keresztek. Regényei és novellái rendkívüli érzékenységgel, összetéveszthetetlen hangon megírt alkotások, az ember, ezen belül a közép Európai ember sorsáról. Feszültséggel telített történeteiből hihetetlenül sokrétű asszociációs térbe, eddig ismeretlen kulturális mélységekbe – magasságokba vezeti olvasóját. Tóth Erzsébet laudációjában így pecsételte le Kontra Ferenc útlevelét a Magyar Művészeti Akadémiába, kinek Angyalok regénye című műve szerinte önmagában kivívja a jogot a tagság elnyeréséhez.
„Vajon én magam leszek-e saját élettörténetem hőse, vagy ezt a tisztet másvalaki tölti be: majd elválik – az itt következő lapokból kell kiderülnie." – Charles Dickens (Copperfield David első mondata)
Kontra Ferenc az önazonosság, ezen belül az alkotói önazonosság viviszekcióját hajtotta végre saját magán akadémiai székfoglaló előadásában. Életét, szakmai pályafutásának sokat számító pontjait az írással összefüggésbe hozott személyes hangvételű önéletrajzi eseményeken keresztül ismerhettük meg. Kiderült küldetésének forrása, mi ihlette, milyen szakmai koncepciót követ, egész munkásságának kvintesszenciája értelmet nyert. Az előadás során nem véletlenszerűen odavetett „hivatkozásokat" említett híres íróktól. A fenti Dickens-i mondat hű lenyomata az akadémikus orientációjának önmaga negatívjának előhívása során. „Azért élek, hogy elmeséljem az életemet" – idézi Gabriel García Márquezt, hiszen „senki más nem tud hősöm lenni, mint én magam." – teszi hozzá Kontra. A hős útja pedig Jugoszláviából indult, a költő, író a mai Horvátországhoz tartozó Darázs község szülötte. Gyerekként a család jó barátja, Bosnyák István író révén, már az Új Symposion friss példányait olvasta, azon belül is a neoavantgard szövegek legpikánsabb részeit. Darázs után Laskó következett, ahol apja kapott tanári állást. Családjának története, a „kettős keresztség", a többnyelvű környezet, Laskó változatos és kalandos történelmi múltjával történő azonosulás, a pécsi gimnáziumi évek, a szegedi József Attila tudományegyetemen elnyert ösztöndíj, a Nyugat-Németországban eltöltött dolgos nyarak, a műfordítói fogékonyság és a rockzene hatására kialakuló fokozatosan tudatosodó világképe lett a tarisznyája vándorlásai során. Kontra Ferenc a tapasztalatok átszellemült integrálása közben, és beleérző képessége által alakította ki írói képét, nem maradt kívül az eseményeken, hanem – ahogy Tóth Erzsébet mondta róla „létbe vetetten" felvállalta és átégette magán a történtek mondanivalóját, üzenetét. Ausztráliában eltöltött fél évét a Farkasok órája öleli fel, melynek apropója Henry Lawson életművének lefordítása volt. A távoli kontinens megragadó atmoszférája azonban csak egy fiatal számára felemelő és tanulságos élmény, a honvágy viszont, még akkor is, ha az a kötelező sorkatonai szolgálattal együtt jár, erősebb hívószónak bizonyult. A fordítói ambíciók is lecsendesedtek ezután, a vele járó gyakori stílusváltásokat nem találta önazonosnak Kontra. Legismertebb műve a Drávaszögi keresztek a térség védelmében íródott cselekménybe szőtt etnografikus regény. Recepciója szakmán kívül is elsöprő erejű volt. Szerzeményeinek, életútjának további szemléltetésére most nem vállalkozhatunk, de az eddigiekből felsejlik egy ars poetica. „Az írónak egyszerűen nem irodalomelméleti okai vannak az írásra". A művek keletkezéstörténetüket tekintve autonóm szándékszerűségből vettetnek papírra, mindamellett a szerkezet és formai sajátosságok következetes és precíz ívet írnak le Kontra esetében. „Ha besűrűsödött körülöttem a világ, akkor a szövegek is sűrűbben jöttek, ha ritkult, akkor pedig elővettem sokszor újra ugyanazt, és megírtam újra. Mert nekem nincs is másik történetem, csak ez az egy." – majd így folytatja: „Amikor ismétlődésekre, átfedésekre és felülírásra bukkan az olvasó, az mindig annak a küzdelemnek az eredménye, hogy közelebb kerüljek ugyanahhoz a gondolathoz, aminek kifejtésével még mindig nem vagyok megelégedve." A számadás és hitvallás ezekben a sorokban tetten érhető. Minden alkotói vállalkozás epicentrumában az „ismerd meg önmagad" intelme és az önelemzés során leszűrődő önértelmezés Kontra-féle léthermeneutikai ágensei állnak. És ha már ez a mondat filozofikusra sikeredett, idézzük meg Platónt a végére, ahogy az akadémikus is tette előadása lezárásaként az önazonosság fontosságát szüntelen hangsúlyozva: „van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg".
Az Angyalok regényének írása közben már az a gondolat járt a fejében, hogy megvan a saját küldetése: „Ha én nem írom le ezeket a történeteket, akkor nem írja le senki sem" hangsúlyozta Kontra Ferenc.
Tóth Erzsébet: laudáció Kontra Ferenc akadémiai székfoglalójához (pdf)
Kontra Ferenc
költő, író, műfordító
Darázs, 1958. június 18.
Újvidéken él
Az MMA levelező tagja (2019–)
Irodalmi Tagozat
Díjak: Sinkó Ervin-díj (1987); A Forum Könyvkiadó Regénypályázatának első díja (1987); Szirmai Károly-díj (1992); Artisjus-díj (1995); Nagy Lajos-díj (1995); A Holmi novellapályázatának díjnyertese (1997); Híd-díj (1998); Aranytoll (1999); I. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny első díja (2001); Bertha Bulcsu-emlékdíj (2012); Márai Sándor-díj (2013); József Attila-díj (2014); Herceg János Irodalmi Díj (2015); Szépirodalmi Figyelő-díj (2017); Arany János-díj (2018); Az Év Legjobb Könyve Díj (2018)
Kettőre emelkedett a vajdasági írók száma az MMA-ban. Az aránytalanság és eltolódás még mindig számottevő Erdély javára, az anyaország legszebb gesztusa ugyanakkor – egy szervezetben összehozni a világ minden táján élő jelentős magyar alkotókat – fennáll és él. Az ötágú síp legmarkánsabb élő képviselői hallatják hangjukat, az elmagányosodott, hontalan árvaság, az idegenbe száműzött magyarság soha el nem múló hazaszeretete, eredethű lelki alapállása az elszakadt országrészekben is képviseli az anyaország szellemi örökségét, természetesen az adott térség kultúrájának, sajátosságainak méltóságával. Kontra Ferenc egész életműve erről a mostohaságról, a térség reménytelen kitörési lehetőségeiről, az elvágyódásról és a menekülési kísérletekről szól, mely viszontagságok alatt is kategorikus imperatívusz „őrizni a hazát a szívben, ha máshol nem lehet." Mostohaság és árvaság, idegenség kijutott Kontra hőseinek is, eddigi életműve húsz kötet, egyik első feledhetetlen remekműve a Drávaszögi keresztek. Regényei és novellái rendkívüli érzékenységgel, összetéveszthetetlen hangon megírt alkotások, az ember, ezen belül a közép Európai ember sorsáról. Feszültséggel telített történeteiből hihetetlenül sokrétű asszociációs térbe, eddig ismeretlen kulturális mélységekbe – magasságokba vezeti olvasóját. Tóth Erzsébet laudációjában így pecsételte le Kontra Ferenc útlevelét a Magyar Művészeti Akadémiába, kinek Angyalok regénye című műve szerinte önmagában kivívja a jogot a tagság elnyeréséhez.
„Vajon én magam leszek-e saját élettörténetem hőse, vagy ezt a tisztet másvalaki tölti be: majd elválik – az itt következő lapokból kell kiderülnie." – Charles Dickens (Copperfield David első mondata)
Kontra Ferenc az önazonosság, ezen belül az alkotói önazonosság viviszekcióját hajtotta végre saját magán akadémiai székfoglaló előadásában. Életét, szakmai pályafutásának sokat számító pontjait az írással összefüggésbe hozott személyes hangvételű önéletrajzi eseményeken keresztül ismerhettük meg. Kiderült küldetésének forrása, mi ihlette, milyen szakmai koncepciót követ, egész munkásságának kvintesszenciája értelmet nyert. Az előadás során nem véletlenszerűen odavetett „hivatkozásokat" említett híres íróktól. A fenti Dickens-i mondat hű lenyomata az akadémikus orientációjának önmaga negatívjának előhívása során. „Azért élek, hogy elmeséljem az életemet" – idézi Gabriel García Márquezt, hiszen „senki más nem tud hősöm lenni, mint én magam." – teszi hozzá Kontra. A hős útja pedig Jugoszláviából indult, a költő, író a mai Horvátországhoz tartozó Darázs község szülötte. Gyerekként a család jó barátja, Bosnyák István író révén, már az Új Symposion friss példányait olvasta, azon belül is a neoavantgard szövegek legpikánsabb részeit. Darázs után Laskó következett, ahol apja kapott tanári állást. Családjának története, a „kettős keresztség", a többnyelvű környezet, Laskó változatos és kalandos történelmi múltjával történő azonosulás, a pécsi gimnáziumi évek, a szegedi József Attila tudományegyetemen elnyert ösztöndíj, a Nyugat-Németországban eltöltött dolgos nyarak, a műfordítói fogékonyság és a rockzene hatására kialakuló fokozatosan tudatosodó világképe lett a tarisznyája vándorlásai során. Kontra Ferenc a tapasztalatok átszellemült integrálása közben, és beleérző képessége által alakította ki írói képét, nem maradt kívül az eseményeken, hanem – ahogy Tóth Erzsébet mondta róla „létbe vetetten" felvállalta és átégette magán a történtek mondanivalóját, üzenetét. Ausztráliában eltöltött fél évét a Farkasok órája öleli fel, melynek apropója Henry Lawson életművének lefordítása volt. A távoli kontinens megragadó atmoszférája azonban csak egy fiatal számára felemelő és tanulságos élmény, a honvágy viszont, még akkor is, ha az a kötelező sorkatonai szolgálattal együtt jár, erősebb hívószónak bizonyult. A fordítói ambíciók is lecsendesedtek ezután, a vele járó gyakori stílusváltásokat nem találta önazonosnak Kontra. Legismertebb műve a Drávaszögi keresztek a térség védelmében íródott cselekménybe szőtt etnografikus regény. Recepciója szakmán kívül is elsöprő erejű volt. Szerzeményeinek, életútjának további szemléltetésére most nem vállalkozhatunk, de az eddigiekből felsejlik egy ars poetica. „Az írónak egyszerűen nem irodalomelméleti okai vannak az írásra". A művek keletkezéstörténetüket tekintve autonóm szándékszerűségből vettetnek papírra, mindamellett a szerkezet és formai sajátosságok következetes és precíz ívet írnak le Kontra esetében. „Ha besűrűsödött körülöttem a világ, akkor a szövegek is sűrűbben jöttek, ha ritkult, akkor pedig elővettem sokszor újra ugyanazt, és megírtam újra. Mert nekem nincs is másik történetem, csak ez az egy." – majd így folytatja: „Amikor ismétlődésekre, átfedésekre és felülírásra bukkan az olvasó, az mindig annak a küzdelemnek az eredménye, hogy közelebb kerüljek ugyanahhoz a gondolathoz, aminek kifejtésével még mindig nem vagyok megelégedve." A számadás és hitvallás ezekben a sorokban tetten érhető. Minden alkotói vállalkozás epicentrumában az „ismerd meg önmagad" intelme és az önelemzés során leszűrődő önértelmezés Kontra-féle léthermeneutikai ágensei állnak. És ha már ez a mondat filozofikusra sikeredett, idézzük meg Platónt a végére, ahogy az akadémikus is tette előadása lezárásaként az önazonosság fontosságát szüntelen hangsúlyozva: „van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg".
Az Angyalok regényének írása közben már az a gondolat járt a fejében, hogy megvan a saját küldetése: „Ha én nem írom le ezeket a történeteket, akkor nem írja le senki sem" hangsúlyozta Kontra Ferenc.
Tóth Erzsébet: laudáció Kontra Ferenc akadémiai székfoglalójához (pdf)
Kontra Ferenc
költő, író, műfordító
Darázs, 1958. június 18.
Újvidéken él
Az MMA levelező tagja (2019–)
Irodalmi Tagozat
Díjak: Sinkó Ervin-díj (1987); A Forum Könyvkiadó Regénypályázatának első díja (1987); Szirmai Károly-díj (1992); Artisjus-díj (1995); Nagy Lajos-díj (1995); A Holmi novellapályázatának díjnyertese (1997); Híd-díj (1998); Aranytoll (1999); I. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny első díja (2001); Bertha Bulcsu-emlékdíj (2012); Márai Sándor-díj (2013); József Attila-díj (2014); Herceg János Irodalmi Díj (2015); Szépirodalmi Figyelő-díj (2017); Arany János-díj (2018); Az Év Legjobb Könyve Díj (2018)
2021. június 23. | kovács istván , tóth erzsébet , mezey katalin , akadémiai székfoglaló , kontra ferenc
