A Molnár Farkas korábban kevésbé ismert műveit bemutató tárlat – az egyik grafika után – a Fiú légijátékszerrel címet kapta. A főként építészként ismert művész korai festészeti korszakára kerül a hangsúly, Cezanne, a kubizmus és utazásai – Erdély, Dalmácia, Itália – hatásaival átszőve. Több, eddig családi tulajdonban őrzött festmény és fénykép is látható, a megnyitón pedig Molnár Farkas rokonai, leszármazottjai is részt vettek. A tárlatot Ferkai András Ybl Miklós-díjas építészettörténész, a Molnár-monográfia szerzője nyitotta meg, aki kiemelte: Molnár korai festészete ritka érték, és a mostani anyag világszínvonalú bemutatkozási lehetőséget kínál a nemzetközi közönség előtt is. 



                                                       Molnár Farkas tárlata Pécsen
 

– Hogyan látja Molnár Farkas helyét a magyar és a nemzetközi művészettörténetben?

– Molnár Farkast Magyarországon elsősorban építészként ismerik, míg külföldön a Bauhaus egyik kiemelkedő tanítványaként tartják számon. 1921 és 1924 között Weimarban tanult, a Bauhaus mozgalom világhírűvé válásának időszakában. Bár a Bauhaus akkoriban még elsősorban kézműves műhelyekre, festészetre és expresszionista szemléletre épült, az építészet is egyre hangsúlyosabb szerepet kapott, és Molnár mindvégig aktív részese volt ennek az első korszaknak. Hazatérése után Magyarországon szerzett építész diplomát, majd e szakmában is dolgozott tovább. Mégis, a képzőművészet iránti elkötelezettsége is megmaradt, amit számos grafikája, festménye tanúsít. Fontos kiemelni, hogy művei ma is szerepelnek a német Bauhaus-gyűjteményekben, illetve a New York-i MoMA kollekciójában is.
 

– Milyen szerepet játszott Molnár Farkas életművében a grafika és a festészet?

– Képzőművészeti munkássága a nemzetközi színtéren is visszhangot keltett: például a Bauhaus hivatalos kiadványai közé tartozott az Itáliai mappája, amelyet barátjával, Stefan Henrikkel közösen készített. Ezzel már fiatalon bekerült a kortárs nemzetközi művészeti életbe. Hazatérése után sem fordult el az avantgárdtól. Ő tervezte például a Kassák Lajos által szerkesztett Ma folyóirat konstruktivista címlapját, amely az akkori magyar művészeti élet élvonalát képviselte. A mostani kiállítás Pécsett Molnár korai, körülbelül tízéves alkotói periódusát mutatja be, az első próbálkozásoktól a Pécsi Művészkörben készült, már professzionális festményekig.


 

                                                  Molnár Farkas: Itáliai udvar (1921)

– A kiállításon egy különleges felfedezésről is szó esett. Hogyan került elő ez az eddig ismeretlen festmény?

– A most bemutatott anyag egyik legnagyobb szenzációja az említett festmény, amelyet Kosári Aurél pécsi műgyűjtő talált meg. Egy látszólag jelentéktelen első világháborús katona ábrázolása (melyet szintén Molnár készített) hátoldalán rejtőzött Molnár Farkas egyik modern stílusú festménye, az Itáliai udvar, 1921-ből. A vásárban a tapasztalt gyűjtő észrevette, hogy az egyszerű katonakép mögött egy sokkal értékesebb, palotaudvart ábrázoló alkotás lapul. E felfedezés arra is reményt ad, hogy további „lappangó" alkotások kerülhetnek elő, ahogyan történt az utóbbi években. A jelenlegi kiállítás olyan teljes képet fest Molnár korai alkotói korszakáról, hogy nemzetközi szakembereknek is érdemes lenne ellátogatniuk Pécsre.
 

– Mit üzenhet egy ilyen váratlan felfedezés a mai közönségnek?

– Talán azt, hogy az életművek nem záródnak le véglegesen. Mindig lehetnek elfeledett részletek, rejtett művek, új összefüggések. Bízom benne, hogy Molnár Farkas életműve is tovább fog még gyarapodni a jövőben.

 

Szöveg és fotó: Mohay Réka