A Bucz Hunor rendező által alapított és vezetett társulat tavaly A vigéc című kétrészes színművet mutatta be Páskándi Gézától. A bemutató időpontjául akkor is a szerző születésnapjához közeli időpontot választottak. Új előadásuk tehát egyben tisztelgés a húsz évvel ezelőtt elhunyt író emléke előtt.
Páskándi Géza így ír Kalauz nélkül című művéről: „Első számú célpont: az átlagpsziché, mely a fizikailag erősebb fél véleményét szellemileg is erősebbnek véli az önmagáénál. Második célpont: a véletlenül elfogadottat később eszményítjük, hogy ne emlékeztessen gyönge pillanatainkra. 
Harmadik célpont: a mindenáron eszményakarás, a kispolgári messianizmus, a „légy szíves, légy istenem" embertípus. Negyedik célpont: az emberi lét fura mozgásformái, amikor az igenlő nemet mond, a tagadó igenelni kényszerül, és egyáltalán: minden változni tudó, de főként az ember legfőbb gyöngesége: gyilkolni képes semmiért, illetve „ennyiért". Ötödik célpont…: ki-ki szíve szerint." 
S hogy ez miként valósul meg a színen?
Az asztal ugat, a szék nyerít, az abrosz nyávog… Akár így is hangozhat az az örök és megváltó igazság, amelyet egy vonatfülkében bóbiskoló abszurd alak hirdet társainak. Ráadásul a valószerűtlen ige hirdetőjének képtelenül nagy csizmája van, tehát hatalmában áll ráerőltetni „létszemléletét" a többiekre, akik idővel ennek a tannak nemcsak átmenetileg kerülnek hatása alá, hanem ennek jegyében élik hátralévő életüket. Megrögzött szektatagok módjára mindent és mindenkit hajlandóak feláldozni még magát a csizmás embert is, akivel évek múltán újra találkoznak a vonaton és kiderül: a csizmás elfelejtette a saját tanát. Az utasok és a csizmás közötti két találkozást még abszurdabbá teszi, hogy nincs kalauz, aki megmondaná nekik: mozog a vonat, vagy egyhelyben vesztegel. Maguktól ugyanis nem tudnak erre rájönni.
Brogyányi Jenő színházrendező, aki 1993-ban New Yorkban színre vitte a Kalauz nélkül című darabot, a Magyar Művészeti Akadémia által 2011-ben rendezett Páskándi-konferenciára írott tanulmányában (Külső zajok, avagy Páskándi úrtól nem kell félni – A Páskándi-drámák amerikai fogadtatása) kiemelte: „A színpadi kép metaforikus mivolta, valamint a nyelv alapvető ürességének felmutatása mellett attól lesz abszurd színház ez a mű, hogy a benne feltáruló világban a messiások csakis hamisak lehetnek, mert megszűnnek létezni, érvénytelenné váltak a hagyományos örök igazságok, amelyek a modern korszak előtt meghatározták, garantálták helyünket a világegyetemben és értelmet adtak éltünknek és szenvedésünknek. Ahogy Nietzsche Zarathusztrája kiáltja: Isten halott."
Bucz Hunor az áprilisi óbudai ősbemutató előtt elmondta, hogy előadásuk „szíve szerint" egy másik Páskándi-abszurdoid, az Őszinte pillanat vegetatív illemhelye is „szót" kap a torzkomédiában. Játszani és gondolkodni kész útitársakat keresnek, hívnak a Zichy kastélyba, ahol ősztől látható legközelebb a Kalauz nélkül.
Felhasznált irodalom: A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei 1. Páskándi Géza Emlékkonferencia (Magyar Művészeti Akadémia, 2012)

Páskándi Géza: Kalauz nélkül - abszurdoid játék Csizmás – Téglás Márton Lekner kisasszony – Bódi Beáta Antónia – Dóka Andrea Burger – Kecskeméti Róbert Fekete – Kókai János Újságíró – Varga György Takarító – Balogh László Látványtervező – Ábrahám Péter Díszlet kivitelező – Hartmann Ferenc, Perger László Hang, fény – Mészöly Géza Jelmez – Horner Anikó Zenei konzultáns – Bucz Magor Asszisztens – Vajkó Anísia Rendező – Turi Bálint Művészeti vezető – Bucz Hunor

A Magyar Művészeti Akadémia által Páskándi Géza emlékére 2011-ben rendezett konferencia előadásainak videofelvételei megtekinthetők itt.
Az elhangzott előadásokat tartalmazó konferenciafüzet letölthető innen.