Magyarországról 26 tervező több mint 50 modelljét láthatják az érdeklődők egy hónapon át a milánói divattörténeti múzeumban.
Öt nagyon attraktív estélyi ruha a palota belső udvarán, három méter magas plexi piramisokban látható, a többi öltözék a palota első emeletének tizenkét termében van kiállítva. Az utcai és alkalmi ruhák mellett háromnyelvű (olasz–angol–magyar) ismertető olvasható a tervezők szándékairól, az öltözékek forrásairól.
A magyar kortárs öltözéktervezők gondolati kiinduló pontját annak a szellemi örökségnek, hagyománynak a folytatása, átvétele és átadása adja, amelyet Bartók Béla és Kodály Zoltán magyar zeneszerző teremtett meg.
„Felfedezték, műveikben alkalmazták a pentaton egész hangokra épülő zenei eredőt. Erre a példára építve alakult ki a magyar kortárs ruhatervezésben egy olyan felfogás és megjelenítési mód, amely az autentikus népi öltözékben meglévő hagyományos motívumból és formakincsből merítve teremt egyedi hangvételű, kortárs öltözékeket" – fejtette ki köszöntőjében Simonffy Márta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke Milánóban.
A megnyitón a milánói divatnegyed szívében lévő történeti múzeumban házigazdaként volt jelen Marina Messina igazgató, az eseményt támogató Magyar Művészeti Akadémia részéről pedig dr. Kucsera Tamás Gergely főtitkár, aki – Fekete György elnök köszöntő szavait is tolmácsolva – megnyitotta a tárlatot.

Az idősebb és ifjabb tervező generáció egyaránt képviselteti magát Milánóban. Közöttük van Mészáros Éva, az MMA tagja, aki 1991-ben szervezte meg az első Modern Etnikum című kiállítást és indította el ezt a gondolkodásmódot a divattervezésben. Bevonva az alkotókat, 2002-ig szervezett ilyen kiállításokat itthon és külföldön egyaránt. Szerepel a tárlaton Katona Szabó Erzsébet bőrös iparművész, szintén MMA-tag, Sárváry Katalin textiltervező, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, aki évtizedek óta tanítja a textiltervezőket, valamint Bein Klára, Göbölyös Márta, Madarász Kathy Margit, mindannyian többszörösen díjazott, jelentős tervezők.
A fiatalok közül láthatók a palotában Molnár-Madarász Melinda, Marosi Krisztina, Pazicski Miklós, Pallai Bernadett, Csegöldi Erika és Kárpáti Judit munkái. A legifjabbak közül ketten szerepeltek a Gombold újrá!-ban is (Csegöldi Erika, Kárpáti Judit), míg Molnár Madarász Melinda, Marosi Krisztina, Pazicski Miklós, Pallai Bernadett már saját "céget", imázst építenek, de további tehetséges fiatalok is bontogatják szárnyaikat.

A kiállítás 2013. június 13. és július 14. között látogatható a Palazzo Morandóban, mindennap 9–13 és 14–17.30 óra közti időben.

Június 25-én este 8 órától a Palazzo Isimbardi, Milánó tartományi központjának belső udvara lesz a Pentatónia című divatbemutató színhelye, ahol további hetven öltözéket mutatnak be a Magyar Állami Operaház balettművészeinek közreműködésével. A bemutató a milánói divathét (Settimana della moda) egyik eseménye, a rendezvény védnöke Mario Boselli, az Olasz Divatkamara elnöke.

Kiállító tervezők: Bányász Judit, Bein Klára, Bulla Márta, Csegöldi Erika, Csonti Andrea, Csuba Anita, Földi Kinga, Góth Katalin, Göbölyös Márta, Halász Krisztina, Kárpáti Judit Eszter, Katona Szabó Erzsébet, Latin Anna, Madarász Kathy Margit, Marosi Krisztina, Mészáros Éva, Molnár-Madarász Melinda, Pálfi Bíbor, Pallai Bernadett, Pazicski Miklós, Sárváry Katalin, Szurdi Kata, Szücsy Krisztina, Tankó Judit, Varga Flóra, Vavrinecz Krisztina

Miközben a világ a fák, fémek, műanyagok arzenáljából naponta hozza létre elképesztő gazdagságát és áll szolgálatába az emberi szükségletek és vágyak megvalósításának, addig a textil, mint az egyik legősibb és -szükségesebb anyag szinte minden értékét folyamatosan átörökíti a múltból a jelenbe. Nem csoda ez, hanem materiális adottság. Hiszen a textil van elszakíthatatlan rokonságban az emberi testtel, az antropológia törvényeivel, az öltözködésnek nemcsak az elkerülhetetlenségével, de a szépségével, titkának személyességével is. Nem volt olyan kor a népek történetében, így a magyaréban sem, ahol a divat ne tükrözte volna hűen a mindennapi és az ünnepi szokásokat, a vagyoni helyzetet, a földrajzi és történelmi adottságokat, a szépségről vallott nézeteket. S talán nincs is iparág, művészeti kifejezési lehetőség, kereskedelmi terület, amelyben a kreativitás, a mindennapi önkifejezés ilyen természetességgel nyilvánulna meg. Természetessé is vált ezért, hogy a beszélt nyelv, az énekelt dal mellett az öltözékek formavilágának nyelve volt és maradt a nemzeti sajátságok legkifejezőbb és legszívhezszólóbb követe. Az ősi értékeiket szívósan őrző országok, a múltjukból szakadatlanul táplálkozók ezért is őrzik nemcsak múzeumi szinten, de a divattervezés kortárs eszközeivel is a régiben az állandót és a maiban is az őrzésre méltót. A magyar öltözéktervező textilművészek kivételes szorgalommal és tehetséggel foglalkoznak hagyományaiknak azokkal az alapértékeivel anyagban, vonalakban, színekben és motívumokban, amelyekkel a legkorszerűbb hatások érvényesülését is megsegítik, evvel az idő fogalmát kimozdítják álló helyzetéből. A tervezőművészek egy nagy tehetségű csoportja már évtizedekkel ezelőtt kísérletekbe kezdett és nagyszerű eredményeknek lett gazdája akkor, amikor programot alkotott a magyar öltözékek történelemből átmenthető szépségeinek feltárására, és varázslatos kollekciókkal lepte meg nemcsak a hazai, de az európai és azon túli divatvilágot is. Nagy sikerű kiállítások sora és sikere bizonyította mindmáig művészi törekvéseiket. Azóta ennek a művészeti ágnak meg is érett az újabb generációja, bizonyítva, hogy a tegnapnak, a mának és a megtervezett holnapnak együtt is jövője van, és a tehetségnek szinte kimeríthetetlen akcióterülete a divattervezésnek az a vonulata, amelyik semmilyen érték végleges elvesztésébe nem nyugszik bele. A magyar és olasz törekvések ebben a gondolatban is rokonságban vannak, hiszen történelmünk és művészetszemléletünk sok rokon vonásról tanúskodik mind a mai napig. Ez a kiállítás a rokonság, a hűség és a szépség szó szerint is testre szabott követe és példája.  – Fekete György köszöntőjéből