12. Magyar Festészet Napja
Október 14. és 25. között, Szerbia díszvendégségével ünnepelték országszerte és a határon túl sok tucat ingyenes programmal a 12. Magyar Festészet Napját, amely számos helyszínen megemlékezett a 160 éve született Csontváry Kosztka Tivadarról is.
A rendezvényt először 2002-ben tartották meg civil kezdeményezésre Budapesten, Szent Lukács, az orvosok és a festők védőszentje napján, október 18-án. Az egynaposnak indult festészeti ünnep célja, hogy Bartók és Kodály országában a zenei mellett a képzőművészeti műveltséget is fejlessze és minél szélesebb közönség számára mutassa be a kortárs magyar festészetet - mondta el a rendezvény sajtótájékoztatóján a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke. Kiss Zoltán László hozzátette: terveik szerint a fesztivál ezentúl minden évben vendégül látja egy-egy szomszédos ország képzőművészeit, elsőként Szerbia kortárs festői mutatkozhatnak be.
Október 17-én nyitotta meg kapuit a Magyar Festészet Napja Alapítvány szervezésében megvalósuló egyik legnagyobb gyűjteményes, közös tárlat a Graphisoft Parkban. A vadonatúj, erre a rendezvényre különlegesen felkészített, kb. 1000 nm-es kiállítótérben a magyar középgeneráció és a szerb vendég festőművészek alkotásai láthatók. Kocsány János a Graphisoft Park vezérigazgatója meggyőződéssel vallja, hogy a kreatív gondolkodás szerves részét képezi a művészeti alkotások megértése, befogadása és szeretete. „A művészek által vászonra felvitt gondolatok inspirálják az egyéb területeken alkotó, elsősorban műszaki végzettségű munkatársakat. Örülünk, hogy teret biztosíthatunk a Magyar Festészet Napja rendezvénynek, és bízunk benne, hogy sikerül közelebb hoznunk a festőművészek sokszínű üzenetét az irodapark munkatársaihoz."
Október 18-án rendezték meg az immár hagyományossá vált Festészet Ünnepét a XI. kerületben, a Bartók Béla úton, másnap a Szolnoki Képzőművészeti Társaság rendezett kiállítást, majd 20-án a szegedi Reök-palotában a Magyar Festészet Napja egyik kiemelt tárlatán 70 év feletti festők és a fiatal, 35 év alatti generáció művészetét ismerhették meg a műfaj szerelmesei. Ekkor adták át a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját Keserü Ilona festőművésznek, a fiatal tehetségeknek odaítélt Maticska-díjat pedig Király Gábor vehette át. Ugyanezen a napon 15:00-kor a Próféta Galériában (1114 Budapest, Gellért tér 2.) a Női vonal II. – kortárs festőművésznők kiállítását Keserü Katalin, 11:00-kor a Gellért Hotelben (1114 Budapest, Gellért tér 1.) Veress Sándor László kamarakiállítását Véssey Gábor nyitotta meg, 12:00-kor a Gárdonyi téren (1111 Budapest) pedig megkoszorúzták a Csontváry-emléktáblát. Itt Jankovics Marcell és Kiss Zoltán László mondott köszöntőt. A rendezvény részletes programja itt érhető el.
Szemadám György, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője a Magyar Festészet Napja sajtótájékoztatóján arra emlékeztetett, hogy bár a rendezvénysorozat központi kiállításának az MMA egyelőre helyet nem tudott adni, de anyagilag már ebben az esztendőben támogatta azt. Amint azonban átadják a Pesti Vigadó felújított épületét, a festészet napi tárlatok ott találhatnak majd otthonra - közölte.
Szemadám György a Magyar Festészet Napjáról
|
Almásy Aladár Mesterei: Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Ék Sándor, Rozanits Tibor, Raszler Károly. 1969-1973: Magyar Képzőművészeti Főiskola; 1970-1973: Mesterképző, Magyar Képzőművészeti Főiskola; mesterei: Barcsay, Bernáth , Ék, Rozanits, Raszler. 1976: Kondor Béla-díj; 1978: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Párizs; 1980: Derkovits-emlékérem; 1985: Miskolci Grafikai Biennále nagydíja; 1986: Vásárhelyi Őszi Tárlat, Csongrád Megye díja; 1987: Munkácsy-díj; 1992: Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat, Városi Önkormányzat díja; 1993: MAOE-díj; 1994: Hódmezővásárhelyi Servió Bt. díja; 1997: Koller-díj; 1998: Arte des Art ösztöndíj, Párizs. A Magyar Fotóművészek Sövetsége, a Magyar Grafikusok Szövetsége, a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. Budapesten és Nógrádkövesden dolgozik. Látomásos, félabsztrakt látásmódja, mely felfokozott pszichológiai-emocionális érzékenységéből táplálkozik, a misztikus, spirituális élmények iránti affinitása egyfajta szuverén "lélektani szimbolizmus" kialakításához vezette, mely 1988-tól mindinkább telítődik romantikus-expresszív elemekkel és irodalmi-történelmi allúziókkal. 1976-1984 között főleg grafikákat készít, a rézkarc mellett aquatinta, mezzotinta technikával alkotja meg szuggesztív, szakadozott, tört formák szenvedés-sugallta lapjait. A 80-as évek második felében újra fest, nyugtalan, égő színek jellemzik a historizmus és a neobarokk által is érintett munkáit. Az utóbbi években a litográfiában egyedülálló lavírozási technikát dolgozott ki, eleddig ismeretlen összetételű emulziókkal (Zarathustra-sorozat, 45 lap). Caspar David Friedrich mellett Goya munkásságát is behatóan tanulmányozza, 1986-1989 között Milton Elveszett Paradicsomának inspirációjára készít 30 lapos sorozatot, 1996 óta dolgozik monumentális Nietzsche-sorozatán. A már címeikben is igen fantáziagazdag műveket egyfajta szimultaneizmus jellemzi, több mozzanat rétegződik egymásra, a tér- és idősíkok egymásra kasírozása az adott pillanat időtlenségét, örökkévalóságát sugallja. (Forrás: Artportal) |
A Magyar Festészet Napjáról P. Szabó Ernő beszélget Szemadám Györggyel a Magyar Nemzet Online–on.
