Dobozy Borbála
Dobozy Borbála: A retorika tudományának ismerete nélkül „…a művekhez nyúlni csaknem hiábavaló, és olyan, mintha az ember mosatlan kézzel tenné azt."
Akadémiai székfoglaló előadás – 2018. március 18.
Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban folytatódtak akadémikusaink székfoglaló előadásai. Május 18-án 12.00 órától Dobozy Borbála csembalóművész, az MMA levelező tagja tartott székfoglalót A retorika tudományának ismerete nélkül „…a művekhez nyúlni csaknem hiábavaló, és olyan, mintha az ember mosatlan kézzel tenné azt." címmel. Dobozy Borbála laudátora dr. Kamp Salamon karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora, levezető elnök Dubrovay László zeneszerző, az MMA elnökségi tagja, az elnökség képviselője prof. em. Fekete György belsőépítész, az MMA tiszteletbeli elnöke volt.
Laudációjában dr. Kamp Salamon bemutatta Dobozy Borbála pályájának kiemelkedő állomásait, méltatva az akadémikus hazai és nemzetközi elismertségét és kiemelve a világ zenei életében betöltött jelentőségét. Dobozy Borbála székfoglaló előadásának bevezetőjében címválasztásának okait tárta a hallgatóság elé. Mint elmondta, a Johann Matthesontól származó idézet alapján felmerül a kérdés: hogyan is definiálható a zenei retorika és miben áll jelentősége a barokk korszak, legfőképpen Johann Sebastian Bach műveinek interpretációjában? Az akadémikus az antik retorika klasszikus görög és római szerzőinek szónoklattani irodalmát alapul véve kifejtette, hogy a retorika művészete a 16-18. században a zeneelmélet mintaképe és a magasabb szintű oktatás alapvető tantárgyává vált, hiszen mindkét művészeti ág célja az érzelmekre, kifejezőerőre alapuló hatás elérése volt, amely már az ókorban is nagy jelentőséggel bírt. Dobozy Borbála Joachim Burmesiter Musica poetica című szisztematikus zenei figuratanán keresztül bemutatta a zene retorikai elemzésének tanát, hangsúlyozva, hogy a 18. század elejéig musica poeticának nevezett zeneszerzéstan tudományosan megalapozott rendszerként első alkalommal Burmeisternél jelent meg. A közönség az előadás során megtudhatta, hogy a musica poetica fogalma teljes mértékben a protestantizmushoz kötődik. Luther Márton tanítása alapján a zenét Isten ajándékának tekintették, amely a teremtés része és az isteni világrend hangzó mása, ezért olyan alapvető a számok és proporciók jelentősége a lutheri tanítást magáénak tudó Johann Sebastian Bach művészetében. Az akadémikus átfogó képet nyújtott a közönség számára a 17. századi werckmeister-i korszemléletről és zenefelfogásról, majd rátért a retorika és az affektusok fogalmának 15. századtól jelen lévő összekapcsolására, idézve a 17. századi polihisztor jezsuita tudós Athanasius Kircher meghatározását, aki szerint nyolc, a zene eszközeivel jól kifejezhető affektus létezik: a szeretet, szomorúság, öröm, harag, szánalom, félelem, bátorság és kétségbeesés, azok fokozataival és keverékeivel. Az affektusokat megjelenítő alakzatok gyűjtőneve a Pathopoeia („pátosz, szenvedély"), az ő feladatuk az előbb felsorolt érzelmeket az előadóban és a hallgatóságban egyaránt felkelteni. Ezt követően az affektusok ábrázolását jellemezte a barokk racionális gondolkodásmódban, majd a retorikai alakzatok feladatát elemezve a szónoki beszédben és a zenében Johann Joachim Quantz gondolatát idézte, mely szerint: „Az előadandó mű kidolgozását illetően egy szónoknak és egy muzsikusnak ugyanaz a szándéka: a szíveket meghódítani, az érzelmeket, szenvedélyeket felkelteni vagy csillapítani, a hallgatót hol egyik, hol másik lelki állapotba hozni." A zenét a barokk kor embere olyan nyelvtani szabályok alapján felépített beszédnek tekintette, akár az irodalmi nyelvet, vagy a közbeszédet. A fentieket Bach műveinek tükrében szemlélve az egyik legkiválóbb Bach-tudós, Albert Schweitzer szavait elevenítette fel: „Az a legfontosabb, hogy milyen szellemben tolmácsolják Bachot. Minden előadásnak adnia kell valamit a hallgatónak, továbbítania kell számára a zene kinyilatkoztatásait, ki kell őt ragadnia az anyagi világból. A hangoknak szólniuk kell a békéről, a derűről és azon erényekről, amelyekből a továbbéléshez erőt tudunk meríteni. Ha Bach zenéje ebbe a sajátságos állapotba helyez, ha az ember az előadáson keresztül másoknak ebből valamit át tud adni, akkor értette meg igazán a mestert… Nem szabad elfelejteni, hogy Bach nemcsak a valaha született egyik legnagyobb zeneszerző, de az egyik legnagyobb misztikus is. Az akadémikus összefoglalásában rámutatott, hogy a zenei retorikatan az affektustannal együtt a 17-18. század zenéjében központi jelentőségű, amelyek ismerete a művek tartalmának mélyebb megértéséhez nélkülözhetetlen. Végül az elhangzottakhoz kapcsolódva az összességében mintegy százhatvan alakzatot számláló repertoárt tekintve Dobozy Borbála Goldberg variációkból és a Wohltemperiertes Klavier I. kötetéből készült felvételeiből hallhatott részleteket a közönség.
Dobozy Borbála
Laudációjában dr. Kamp Salamon bemutatta Dobozy Borbála pályájának kiemelkedő állomásait, méltatva az akadémikus hazai és nemzetközi elismertségét és kiemelve a világ zenei életében betöltött jelentőségét. Dobozy Borbála székfoglaló előadásának bevezetőjében címválasztásának okait tárta a hallgatóság elé. Mint elmondta, a Johann Matthesontól származó idézet alapján felmerül a kérdés: hogyan is definiálható a zenei retorika és miben áll jelentősége a barokk korszak, legfőképpen Johann Sebastian Bach műveinek interpretációjában? Az akadémikus az antik retorika klasszikus görög és római szerzőinek szónoklattani irodalmát alapul véve kifejtette, hogy a retorika művészete a 16-18. században a zeneelmélet mintaképe és a magasabb szintű oktatás alapvető tantárgyává vált, hiszen mindkét művészeti ág célja az érzelmekre, kifejezőerőre alapuló hatás elérése volt, amely már az ókorban is nagy jelentőséggel bírt. Dobozy Borbála Joachim Burmesiter Musica poetica című szisztematikus zenei figuratanán keresztül bemutatta a zene retorikai elemzésének tanát, hangsúlyozva, hogy a 18. század elejéig musica poeticának nevezett zeneszerzéstan tudományosan megalapozott rendszerként első alkalommal Burmeisternél jelent meg. A közönség az előadás során megtudhatta, hogy a musica poetica fogalma teljes mértékben a protestantizmushoz kötődik. Luther Márton tanítása alapján a zenét Isten ajándékának tekintették, amely a teremtés része és az isteni világrend hangzó mása, ezért olyan alapvető a számok és proporciók jelentősége a lutheri tanítást magáénak tudó Johann Sebastian Bach művészetében. Az akadémikus átfogó képet nyújtott a közönség számára a 17. századi werckmeister-i korszemléletről és zenefelfogásról, majd rátért a retorika és az affektusok fogalmának 15. századtól jelen lévő összekapcsolására, idézve a 17. századi polihisztor jezsuita tudós Athanasius Kircher meghatározását, aki szerint nyolc, a zene eszközeivel jól kifejezhető affektus létezik: a szeretet, szomorúság, öröm, harag, szánalom, félelem, bátorság és kétségbeesés, azok fokozataival és keverékeivel. Az affektusokat megjelenítő alakzatok gyűjtőneve a Pathopoeia („pátosz, szenvedély"), az ő feladatuk az előbb felsorolt érzelmeket az előadóban és a hallgatóságban egyaránt felkelteni. Ezt követően az affektusok ábrázolását jellemezte a barokk racionális gondolkodásmódban, majd a retorikai alakzatok feladatát elemezve a szónoki beszédben és a zenében Johann Joachim Quantz gondolatát idézte, mely szerint: „Az előadandó mű kidolgozását illetően egy szónoknak és egy muzsikusnak ugyanaz a szándéka: a szíveket meghódítani, az érzelmeket, szenvedélyeket felkelteni vagy csillapítani, a hallgatót hol egyik, hol másik lelki állapotba hozni." A zenét a barokk kor embere olyan nyelvtani szabályok alapján felépített beszédnek tekintette, akár az irodalmi nyelvet, vagy a közbeszédet. A fentieket Bach műveinek tükrében szemlélve az egyik legkiválóbb Bach-tudós, Albert Schweitzer szavait elevenítette fel: „Az a legfontosabb, hogy milyen szellemben tolmácsolják Bachot. Minden előadásnak adnia kell valamit a hallgatónak, továbbítania kell számára a zene kinyilatkoztatásait, ki kell őt ragadnia az anyagi világból. A hangoknak szólniuk kell a békéről, a derűről és azon erényekről, amelyekből a továbbéléshez erőt tudunk meríteni. Ha Bach zenéje ebbe a sajátságos állapotba helyez, ha az ember az előadáson keresztül másoknak ebből valamit át tud adni, akkor értette meg igazán a mestert… Nem szabad elfelejteni, hogy Bach nemcsak a valaha született egyik legnagyobb zeneszerző, de az egyik legnagyobb misztikus is. Az akadémikus összefoglalásában rámutatott, hogy a zenei retorikatan az affektustannal együtt a 17-18. század zenéjében központi jelentőségű, amelyek ismerete a művek tartalmának mélyebb megértéséhez nélkülözhetetlen. Végül az elhangzottakhoz kapcsolódva az összességében mintegy százhatvan alakzatot számláló repertoárt tekintve Dobozy Borbála Goldberg variációkból és a Wohltemperiertes Klavier I. kötetéből készült felvételeiből hallhatott részleteket a közönség.
| Dobozy Borbála ( Budapest, 1955. szeptember 18.) Hamburgi Német Lemezkritikusok Díja, Liszt Ferenc-díj, Budapest Belváros-Lipótváros Érdemkeresztje Dobozy Borbála a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában zongora főtanszakosként érettségizett 1973-ban. Párhuzamosan – külön rektori engedéllyel - két éven át (1971 és 1973 között) látogatta Sebestyén János csembalóóráit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Felsőfokú csembalótanulmányait Zuzana Růžičková vezetésével 1976-ban a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán kezdte, majd a prágai Zeneakadémián folytatta nála, ahol kitüntetéssel diplomázott 1980-ban. A következő években a historikus előadói gyakorlatot tanulmányozta: először a salzburgi Mozarteumban Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával. Itt szerezte meg második diplomáját, ugyancsak kitüntetéssel 1982-ben. Ezután még egy évig tanult a zürichi Zeneakadémián Johann Sonnleitner tanítványaként. Pályájának meghatározó eseménye, hogy 1983-ban díjat nyert a belgiumi Brugge-ben rendezett, legrangosabbnak számító nemzetközi csembalóversenyen. Kurzusokat tartott Magyarországon, Norvégiában, Németországban, Ausztriában, Fehéroroszországban, Szlovéniában, Szerbiában. 2005-2013-ig a franciaországi Thoiryban évente megrendezésre kerülő „Brillamment baroque" régizenei kurzus tanára volt. Európa legtöbb országában és az USA-ban koncertezett, rádió-, TV- és lemezfelvételeket készített. A legnevesebb fesztiválokon szerepel, mint például a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Bergeni Fesztivál, vagy a Concentus Moraviae. Dobozy Borbála művészi tevékenysége középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, beleértve összes zenekari és kamaraművét is. 2010-ben Csehországban megjelent Goldberg-variációk-felvétele komoly elismerést váltott ki. A Hudební rozhledy című cseh szaklap hasábjain így méltatták: „…Az előadó nemcsak technikailag tökéletesen felkészült, ami lehetővé teszi, hogy a legnehezebb variációkat is varázslatos könnyedséggel játssza, de Bach zenéje iránt is tökéletes érzékkel rendelkezik. Átgondolt interpretációja az idővel való bánásmódján, az egyes variációk tempóin és részletesen kimunkált artikulációján alapul, ami a műveknek még több lendületet ad… a legmagasabb előadói színvonalat képviseli, és egyúttal példa is lehet arra, hogyan kell Bach zenéjét játszani." Emellett előszeretettel tűzi műsorára alig ismert, vagy teljesen elfelejtett mesterek zenéjét (G.Th. Muffat, J. A. Benda, Chr. Schaffrath). Repertoárja szinte az egész csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is. Több magyar zeneszerző – Arányi-Aschner György, Balázs Árpád és Hidas Frigyes – komponált már számára műveket, így számos ősbemutató fűződik nevéhez, többek között Balassa Sándor Terényi Edének ajánlott, „Művész utca 11/a – tételek csembalóra op. 101." című kompozícióját is ő mutatta be és vette lemezre. Zsűritagja volt a 2000-es lipcsei, a 2001-es bruggei és a 2012-es prágai nemzetközi csembalóversenyeknek. 1974-től – megszakításokkal – 25 éven át dolgozott a Magyar Rádió zenei munkatársaként. A Magyar Bach Társaság alapító tagja. 1993-ban az ő irányítása alatt jött létre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szegedi Tagozatán a csembaló főtanszak, ahol az első években tanított. A Liszt Ferenc Zeneakadémia docense, tanszéki csoportvezető. Gottlieb Muffat műveit tartalmazó albuma (Componimenti musicali per il cembalo) 1992-ben elnyerte a Hamburgi Német Lemezkritikusok Díját. |
Dobozy Borbála
May 22, 2018 | fekete györgy , dubrovay lászló , akadémiai székfoglalók , dobozy borbála , dr. kamp salamon
