Lukács Sándor: MÁSIK DIMENZIÓ

<

>

english | magyar

Színházművészeti Tagozat

Pesti Vigadó
1051 Budapest, Vigadó tér 2.

More images

Lukács Sándor

Akadémiai székfoglaló előadás – 2018. május 16.

Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban folytatódtak akadémikusaink székfoglaló előadásai. Május 16-án szerdán 15 órától Lukács Sándor színművész, az MMA levelező tagja tartott székfoglalót MÁSIK DIMENZIÓ – „A hatalom természetes, végső határa az a pont, ameddig az alattvalók hűsége kitart" (Székely János: Caligula helytartója) címmel. Lukács Sándor laudátora Hegedűs D. Géza színművész, a program levezető elnöke Oberfrank Pál színművész, az MMA rendes tagja, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója; az elnökség képviselője Kiss B. Atilla operaénekes, az MMA elnökségi tagja volt.

Hegedűs D. Géza laudációjában hangsúlyozta: Lukács Sándor korszakos színész. A Vígszínház történetének elmúlt ötven éve nem írható le Lukács Sándor művészi munkája, ma is gyarapodó életműve nélkül. A Kossuth-díjas színművész elmondta: Lukács Sándor az Egressy Gábor, Ódry Árpád, Somlai Artúr, Gábor Miklós, Kálmán György, Mensáros László, Darvas Iván által reprezentált, úgynevezett intellektuális színészet folytatója, amely nem nélkülözi a drámai szenvedélyt, költőiséget, humort, őszinte kitárulkozást, az érzékiséget, az önálló gondolkodást. A laudátor kiemelte, hogy a Lukács Sándor által megformált alakok - legyenek akár hősök, vagy antihősök - mindig jellegzetesen egyediek, akik a megfigyelés és a színészi fantázia által életre keltett, összetéveszthetetlen emberek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Lukács Sándor szerepeinek sokaságát, alakításainak művészi minőségét, nemcsak a sokszínűség, hanem a különböző színházi irányzatok, stílustörekvések gazdag jelenléte is jellemzi. Lukács Sándor MÁSIK DIMENZIÓ című székfoglaló előadásának mottójául Székely János Caligula helytartója című darabjából vett idézetet - „A hatalom természetes, végső határa az a pont, ameddig az alattvalók hűsége kitart." - választotta. Az akadémikus előadásának bevezetésében világhírű kollégája, Sir Anthony Hopkins gondolatait idézte: „Amikor csodás átlényegülésem titkáról faggatnak, mindig értetlenül fogadom a kérdést. Játszom és kész. Rémesen keveset tudok a világról, a szakmáról. Nem elemzem a szerepeimet. Felveszem a jelmezt, sminkelek, és mikor azt mondja a rendező, tessék, próbálok azzá válni, akivé kell. Azt hiszem, a színészek valójában sérült istenek…" Az Oscar-díjas színész szavaival párhuzamba állította a kiváló erdélyi író, Székely János Sir Anthony Hopkinshoz hasonlóan szintén szerényen, és puritán őszinteséggel kifejtett gondolatait, melyek szerint csupán krónikáknak, kísérleteknek nevezi saját drámáit. Közel ötven éve tartó színészi pályájáról szólva elmondta: a legboldogabb pillanatokat akkor élte át, amikor egy szerep olyan átlényegülésre adott lehetőséget, hogy segítségével felmutathatta saját akaratának szabadságát is és a színpadról sikerül valami olyasmit elérnie, amit szinte naponta szeretne elérni magánéletében, személyes kapcsolataiban is. Meglátása szerint a színészet gyakran táplálkozik egyfajta frusztrációból, a hétköznapi életben el nem ért vágyakból, melyek bizonyos sértettséget okoznak a színészekben és amelynek egyetlen gyógyírja a játék, egy másik dimenzió, ahol helyére billenhet kizökkent önérzetük. Az előadásának címét képező másik dimenziól szólva kifejtette, hogy ez a bizonyos másik dimenzió óriási lehetőséget tartogat számukra. Olyan helyzetekbe kerülhetnek, olyan világokba juthatnak el, amelyekről a hétköznapi életben legfeljebb csak álmodozni szoktak. Kapcsolataik megsokszorozódhatnak és ha a szerep úgy kívánja, a gyengéd szeretet érzésétől eljuthatnak a mindent elsöprő, kirobbanó gyűlölet állapotába. Átélhetik halálukat és feltámadhatnak egy következő szerepben. Ebben a másik dimenzióban elkövetett összes bűneikért, legvadabb ámokfutásukért sem kapnak semmiféle büntetést a privát, civil életünkben, sőt még dicséretben is részesülnek, ha meggyőzően alakítják a sátáni tömeggyilkost. A Kossuth-díjas színművész előadások után nehezen tudott kilépni a „másik dimenzióból." Hazafelé sétálva hangsúlyok, tekintetek, gesztusok tolakodni emlékeiben és mindegyik még az eddigieknél is optimálisabb megoldásokra sarkallta. Az akadémikus megosztotta a hallgatósággal Székely János Caligula helytartója című darabjának előadásában átélt rendkívül személyes és erős élményét is. A darab gyulai vár színpadán játszott egyik előadásában, egy meghatározó jelenet végére úgy elgyengült, hogy a várfalba kellett kapaszkodnia. A feltámadó szél a falból felszálló téglaport az arcába fújta, miközben beszélnie kellett. Mint elmondta: színpadi létezései során ritkán érezte ilyen erősen, hogy a közönség is osztozik a fájdalmaimban. Szerepét elemezve rámutatott hatalommal bíró ember töprengve vívódó tisztulásának jelentőségére egy még nagyobb hatalom szorításában. Végül az akadémikus felolvasta Telihold a palota fölött című, Székely Jánoshoz írt versét, amelyet a drámaírónak is elküldött és amely Az elűzött álom című kötetében is napvilágot látott.

Hegedűs D. Géza: Laudáció Lukács Sándor akadémiai székfoglalójához (pdf)

Lukács Sándor (Miskolc, 1947. július 21.)

Hegedűs Gyula-emlékgyűrű, Jászai Mari-díj, Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, Ruttkai Éva-emlékgyűrű, Vígszínház Ajtay Andor-emlékdíja, Harsányi Zsolt-emlékdíj, Prima Primissima Díj, Bilicsi-díj, Pro Urbe Budapest díj, Magyarország Kiváló Művésze, Roboz Imre Művészeti Emlékdíj, Kossuth-díj

Tizenhat évesen költözött Budapestre, érettségi vizsgája után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. Negyedik "nekifutásra" vették fel, addig a Thália Színházban segédszínész, majd a Nemzeti Színház stúdiósa volt. A főiskolán 1972-ben kapott diplomát, ezután Várkonyi Zoltán rögtön szerződtette a Vígszínházhoz, ahol már főiskolai gyakorlati éveit is töltötte. Azóta is a Vígszínház társulatának tagja. A többek közöt Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Ruttkai Éva, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária, Tomanek Nándor, Tordy Géza fémjelezte társulatban megtanulta a figyelmet, szétválasztani a lényegest a lényegtelentől, milyen a próbák leglényegesebb szakaszát, valamint az egymással történő kommunikáció alapjait. Pályája a mai napig töretlen, az évek során hiteles alakítást nyújtott klasszikus és modern drámákban, vígjátékokban egyaránt. Különösen emlékezetes szerepformálásai: Horace a Nők iskolájában, XIV. Lajos az Őfelsége komédiása című színműben, Székely János rendezésében a Vak Béla király, a Caligula helytartója és a Protestánsok főszerepe. Számos filmben is szerepelt, mint például a Madárkák, 141 perc a befejezetlen mondatból, Mephisto, Kreutzer szonáta, A Hídember. A nagyközönség tévéfilmekben és televíziós sorozatokban is folyamatosan láthatta. Több hangoskönyv, köztük Márai Sándor műve, A gyertyák csonkig égnek is az ő előadásában hallható. Lukács Sándor életének a költészet ugyanúgy része, mint a színészet, eddig öt verseskötete jelent meg.

Kiss B. Atilla, Oberfrank Pál, Hegedűs D. Géza, Lukács Sándor