Szörényi László laudációjában kiemelte, hogy Kulin Ferenc hitelesség iránti odaadása minden munkájában fellelhető, így A békíthetetlen című 1979-es tévéjátékban is, aminek a  szerzője Kulin Ferenc és amiből a laudáció után egy részletet is megtekinthetek a résztvevők, Lukács Sándor és Tordy Géza játékában. 
Dr. Kulin Ferenc elsőként megköszönte Szörényi László professzor szavait, és 60 évnyi támogatását. Előadását két mottóval kezdte, Csokonai Vitéz Mihály, majd T.S. Eliot egy-egy gondolatával indított, ami felvezetése volt annak, hogy a magyar politikai gondolkodás jelenkori állapotában kétféle nemzetfelfogás egyidejű felerősödésére mutatott rá. Azzal kívánt foglalkozni, hogy „kulturális örökségünk és szellemi erőnlétünk képes lehet áttörni geopolitikai mozgásterünk korlátján". Ennek hatásfokát a kulturális kormányzat értékirányultságának naprakész összehangolásában jelölte meg, hiszen a globális uralmi struktúrákkal szemben hosszabb távon az önálló nemzeti kultúrák szövetségi rendszere veheti fel a harcot. Ahol az írástudó értelmiség érzékeli a posztmodern civilizáció napjainkban zajló teoretikus folyamatait, az olvasni tudóban pedig tudatosul, hogy miközben a gazdasági és katonai nagyhatalmak ma is a világ újrafelosztásáért megvívandó ütközetekre készülnek, a nyugati kultúrák mélyszerkezetében zajló folyamatok elszakadtak szellemi forrásaiktól, vagyis az egyetemes érvényű kulturális-spirituális tradíciók megtagadásának példátlan agresszivitása. Meglátása szerint Európa szellemi éghajlatához való alkalmazkodásunk során három nagy próbatételnek voltunk kitéve, és közülük még csak kettőn jutottunk túl. Az első vizsgán az dőlt el, hogy képesek vagyunk-e egyszerre nyitottak és kritikusak lenni Kelet bölcseleti tradíciója iránt.
Az új, idegen környezetbe való beilleszkedésünk második próbatételét a nyelvi-etnikai identitásunk védelme mellett a nemzeti önkritikában jelölte meg. Itt a reformkor nagyjait tartva példaként. A harmadik, a legnagyobb próbatétel, ahogy jelezte, nemzeti sajátosságainknak nem csupán megőrzése, hanem azok egyetemes értékeinek egy kultúraidegen politikai és civilizációs környezetben való működtetése. Ez a jelen kihívása. Erre egyetlen esély, ahogy Kulin fogalmaz, ha a vallási, a művészi és bölcseleti örökségünk mélyrétegeiből hozzuk felszínre az önmagunkkal és egymással való megbékélés képességégét. Ez olyan feladat, amely csak kulturális és politikai elit értéktudatának és céljainak mindenkori összehangolásával lehetséges. Kifejtette, hogy a keresztény spiritualizmus összeegyeztethető a „materiális fejlődés eszméjével", a szakrális és szekuláris értékek, a testi és lelki vágyak nincsenek kibékíthetetlen ellentétben egymással. Múltunk minden fontos értékét rehabilitálni kell, jelölte ki a feladatot és részletesen ki is fejtette, mi ért a „múltszemléletünk korrekcióján", amelyet oktatás módszertani reformok alapozhatnak meg politikai feltételekkel, vagyis az összefüggések ismerete már az érettségi tételekbe is be kellene kerüljön. A kultúra értékmegóvó, értékteremtő, történelemformáló lehetőségeinek megváltozott politikai feltételeit egy keresztény társadalom eszméjének nézőpontjából vizsgálta. Az antikvitás és szlavisztika, azon belül is a rusztika szerepét hangsúlyozta, vagyis hogy a latin nyelv ismerete nélkül a történeti jellegű kultúra nem képzelhető el, valamint hogy a szomszédaink nyelveit ismernünk kell (kiemelve a szláv és oroz nyelveket). Egy művelődési program nem nélkülözheti a keresztény társalom iránt elkötelezett kormányt, valamint egymás mellett van a helye a kultúrharcban a katolikus, az ortodox és a protestáns egyházaknak és társadalmaknak. Egy nemzeti kultúrpolitika lehetőségeként akadémiai székfoglalóját egy munkacsoport megszervezésének kezdeményezésével zárta, amelyet az MMA és MTA munkatársai dolgoznának ki és terjesztenének a kulturális kormányzat elé az elhangzott művészet-és oktatáspolitikai célok szervezeti és pénzügyi feltételeinek megteremtése érdekében.
Az Elnökség képviseletében Dr. Kucsera Tamás Gergely művészeti szakíró, filozófus, eszmetörténész, az MMA főtitkára záró szavaiban elmondta, hogy Arisztotelészt követő, közel 2000 éves elgondolás volt az, hogy a teória és a praxis különválik, egymásmellettiségében, szétfejlődésben is létező fogalom. Ezt a szellemi keretet kérdőjelezte meg 40 évvel ezelőtt Gadamer Az igazság és módszer című munkájában, ami hatott Kulin Ferenc munkásságára is, hiszen ebben az előadásban is megjelent, hogy a teória és a praxis egységet alkot.  Megköszönte továbbá az akadémikus fél évszázados munkáját, aminek 10 évében társa lehetett és gratulált a székfoglaló előadáshoz.

Szörényi László laudációja Kulin Ferenc akadémiai székfoglalójához (pdf)

Kulin Ferenc dr. irodalomtörténész, író, kritikus, szerkesztő, ny. egy. docens   
Pomáz, 1943. október 27.
Budakalászon él
Az MMA levelező tagja (2019–)
Művészetelméleti Tagozat
Tanulmányok: 1963–1968: ELTE BTK magyar-orosz szak
Munkahelyek: 1970–1972: Irodalomtörténet folyóirat, segédszerkesztő
1970–2007: ELTE BTK irodalomtörténeti tanszék oktató
1972–1975: Jelenlét folyóirat, felelős szerkesztő
1975–1979: Mozgó Világ folyóirat, felelősszerkesztő-helyettes
1977–1980; Mozgó Világ folyóirat, kritikai rovatvezető
1981–1983: Mozgó Világ folyóirat, főszerkesztő
1989–1990: Magyar Napló, főszerkesztő
1990–1998: országgyűlési képviselő
1999–: Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Újkori Magyar Irodalom Tanszék, Tanszékvezető docens
2000–2002: Köztársasági Elnöki Hivatal, társadalom-politikai főosztály-vezető
2005–2008: Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Dékán
2013–2020: Magyar Művészet folyóirat, főszerkesztő