Baksai József
Baksai József: Mors et vita
Akadémiai székfoglaló előadás – 2018. március 18.
Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban folytatódtak akadémikusaink székfoglaló előadásai. Május 18-án 10.00 órától Baksai József festőművész, az MMA levelező tagjának előadását hallgathatták meg az érdeklődők Mors et vita címmel. Baksai József laudátora dr. Szeifert Judit művészettörténész, a program levezető elnöke Stefanovits Péter képzőművész, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője; az elnökség képviselője prof. em. Fekete György belsőépítész, az MMA tiszteletbeli elnöke volt.
Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban folytatódtak akadémikusaink székfoglaló előadásai. Május 18-án 10.00 órától Baksai József festőművész, az MMA levelező tagjának előadását hallgathatták meg az érdeklődők Mors et vita címmel. Baksai József laudátora dr. Szeifert Judit művészettörténész, a program levezető elnöke Stefanovits Péter képzőművész, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője; az elnökség képviselője prof. em. Fekete György belsőépítész, az MMA tiszteletbeli elnöke volt.
Dr. Szeifert Judit laudációjában rámutatott: Baksai József művészetének kulcsszava a dualitás, az alkotói módszerében, az ábrázolt témákban és az alkalmazott technikákban egyaránt megnyilvánuló kettősség. A művészettörténész az akadémikus alkotásain keresztül elemezte azt a gazdag asszociációkra épülő látásmódot, amely Baksai József az antik mitológia szereplőit, az ókori görög, egyiptomi vagy krétai történetekre utaló motívumokat, illetve az Ó- és Újszövetség mozzanatait, szimbolikus alakjait is megjelenítő művészetét jellemzi. Dr. Szeifert Judit kiemelte a képzőművész képtárgyaiban fellelhető, az elsővel látszólag ellentétes értelmezés szerepét is, amely a művek első megközelítésében megnyilvánuló momentumokban nem látható. Mint elmondta: a művész a címadással és komplementer fogalmakat felidéző asszociációs módszerével is irányítja a befogadói folyamatot az alkotó számára lényeges jelentéstartalom felismeréséig. A laudátor a fentiekből fakadóan az akadémikus grafikái, visszafogott színvilágú finom rajzai és rusztikus felületű, expresszív hatású, sokszor kontrasztos színekből épülő festményei között fellelhető ellentmondásról és alapvető párhuzamokról fejtette ki gondolatait. Az ellentmondás feloldásának kulcsát magában a művészben, a parányi és az óriási, a kint és bent, a lent és a fent, vagy éppen a profán és a szakrális közötti közvetítő szerepében fogalmazta meg. Dr. Szeifert Judit meglátása szerint Baksai József egyszerre összeköti és el is választja ezeket az egymás pandanjainak számító, de lényegében közös tőről fakadó fogalmakat. Szinte egész életműve alapvetően az élet és halál dualitásáról szól, amely gondolatkör legkonkrétabban az ezt feldolgozó képeiben, sorozataiban jelenik meg – tette hozzá. Baksai József székfoglaló előadásának bevezetésében – választott témájának mintegy kiindulópontjaként – megosztotta a hallgatósággal korai képeiről vallott gondolatait: többnyire egy formát, egy központi gondolatot ábrázolt alkotásain, majd a későbbiekben kompozíciói mind formailag, mind tartalmilag összetettebbé, bonyolultabbá váltak, egy bizonyos egyszerűség megtartása mellett. Az akadémikus ennek a folyamatnak a meghatározó íveit, számára fontos eligazodási pontjait vázolta fel, önmaga által is bevallottan új felismeréseket megajánló, kereső, kutató felfedezésként értékelve a fentieket. A kép felületéről szólva a centrális és periférikus látás elemzésén keresztül definiálta a látást, mint tevékenységet. Inspirációként Kepes György szavait hívta, melyek szerint „… a látás a szem munkafolyamata. A kép felépítése nem egyéb, mint különböző optikai momentumok - színárnyalat, tónusérték, telítettség, textúra, helyzet, forma, irány, távolság, nagyság - lemérése és összefüggésük megteremtése." Baksai József meglátása szerint a tevékeny szemnek egyaránt fontos az akció és a nyugalom, véleménye szerint ezek egyensúlyára érdemes tekintettel lenni. Az akadémikusnak a látás fogalmi meghatározásának keretei közé az akciót és nyugalmat, mint két ellentétes pólust beemelő mondatai izgalmas reflexiónak tűnhettek a hallgatóság számára Dr. Szeifert Judit laudációjában kifejtett, Baksai József alkotásaira jellemző ellentétes értelmezésekre vonatkozóan. Baksai József a továbbiakban az egyetlen egységként megjelenő kompozíciót, az egyetlen formát, mint az ábrázolás legegyszerűbb változatát elemezte, hozzátéve, hogy az egyetlen egység az esetek többségében zárt kompozíciót eredményez, az erővonalak a kép keretein belül lévő központi elem felé mutatnak. A statikus, zárt kompozíció nyugalmat áraszt, mentes a nagy változatosságtól és nem érzékeltet mozgást. Korai alkotásairól elmondta, hogy azok megszületésében az emberi arc- és koponya ábrázolások kiemelt szerepet játszottak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Platón Timaios című művében az emberi fejet, mint az emberben a legistenibbet határozza meg. Az akadémikus fontosnak tartotta hangsúlyozni Leonardo da Vinci intelmét a festőkhöz, mely szerint a mester elszíneződött vagy érdes falfelületben felimerhető emberek, állatok, fák és egész csatajelenetek meglátására, illetve a harangszóban hallható más nevek és szavak megfigyelésére ösztönözte alkotótársait. Baksai József kiemelte: az arcfelismerési képesség azért is fontos, mert többnyire arcuk alapján azonosítjuk az embereket, az emberi arc ideális kép és szociális szempontból is az egyik legfontosabb inger. A képein használt szimbólumok jelentését a középkor keresztény indíttatású festészetére vezette vissza, amelyeken az ábrázolt alakok és történetek értelmezéseként általánosan ismert szimbólumok is megjelennek. A XX. században a némafilm korszakában Kulesov és Eizenstein is használta ezt a megoldást, elméletileg is kidolgozták a képmezőben megjelenő tárgyak, alakok egymás jelentését módosító értelmezését, a tudatos montázs technikáját. Baksai József utóbbi éveiben készített akvarelljen gyakran használta a jelentés finomításának, átértelmezésének ezt a lehetőségét. A koponyáról szólva a bűnbeesés és a megváltás összefüggését hangsúlyozta. Miután egy-egy témát és motívumot többször, többféleképpen is feldolgozott (pl. 'Empedoklész'), így többek között a koponya is különböző kontextusokban jelent meg alkotásaiban. A fentieken túl az alamizsnás vagy kolduló tálak szimbolikájáról és a Minótaurusz-legenda megjelenéséről hallhatta gondolatait a közönség. Összegzésében az akadémikus elmondta: a kezdet egyben a vég is, művészetének egyik alapvető tárgya a lét és a nemlét, a keletkezés és elmúlás kérdésköre. A hiábavalóság és a remény ábrázolásánál meghatározóak számára a rétegek képzése, a különböző anyagok használatának vegyítése, az áttetszőség, a homály és az anyag szépségeinek kiaknázása és az elpusztított anyag újraélesztése. A képek megvalósításánál az egyensúly keresése és megtalálása, a kompozíció szigorú szervező ereje művészi törekvéseinek legfontosabb eleme.
| Baksai József (Budapest, 1957. május 7.) Glatz Oszkár-díj, Derkovits Gyula-ösztöndíj, Baudelaire Pályázat díja, Musée 2000 díja, Római Magyar Akadémia ösztöndíja, Barcsay-díj, Munkácsy Mihály-díj, Hommage à Gaál Imre-díj, Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának Különdíja, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díja 1985 és 1990 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Sváby Lajos oktatta. 1990-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Magyar Képzőművészeti Alap (MAOE) tagja. 1996 óta a Magyar Festők Társaságának tagja. 1997-ben lett tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének. Nagyméretű vásznaira olyan vastagon hordja fel az (olykor plextollal dúsított) olajfestéket, hogy figurái taktilis, térbeli benyomást keltenek. Ezeken a kézzel gyúrt festményreliefeken gyakran használ sötét vagy földszíneket és főként mitológiai témákat dolgoz fel. Tanulmányai idején hatott rá Anselm Kiefer, George Baselitz és Francis Bacon; plasztikus festésmódja a korai Frank Auerbachot idézi, ám ebben a technikai újításban sokkal messzebbre ment el. Különböző kultúrköröket feldolgozó sorozatokban gondolkodik (1979: Aragon; 1982: Jefferson; 1987: Arch; 1990: Tot; 1993: Grál; 1995: Csend; 1997: Kispróféták). 1992 óta vegyes technikájú (enyvezett, ragasztott) grafikákat, rajzokat, illusztrációkat (» Enigma), installációkat is készít, utóbbiakat másokkal közösen. Anatómiai ismereteit és kiváló rajzkészségét kihasználva deformálja emberi figuráit, képein - egyedülálló módon - kriptikus jeleket helyez el, melyek csak bizonyos szögből láthatóak. Számos egyéni, csoportos, hazai és nemzetközi tárlaton mutatták be alkotásait. |
Baksai József
