Tóth László személyes sorsának értelmezési kereteit az 1956-os magyar emigráció jeles esszéistája Peéry Rezső élete és kora, a 20. századi Csehszlovákia (kiváltképp Szlovenkó-Felvidék) politikai-társadalmi-kulturális változásai adják. Székfoglaló előadásában az akadémikus Peéry életének viszontagságait, útkeresését saját életére analógiaként alkalmazva keresi identitását a 20. század meghatározó struktúraalkotó rendszerei, történelme és társadalmi viszonyai között. Kutatja, hogyan foghat talajt egy író Pozsonyban, Prágában, Párizsban, Mosonmagyaróváron, Sopronban majd Stuttgartban, miként lehetséges kapaszkodókat, önértelmezésre alkalmas fogódzókat találni a körülötte lévő megbicsaklott világban (első bécsi döntés, 1956) közép-európaiként. Az 1975-ben megjelent Requiem egy országrészért című könyv a régóta megtalált önazonosság könyve, amiből kiderül, hogy Peéry Szlovenszkón találta meg öntételezési folyamatának kulcsát, de addig egy hosszú önismereti út vezetett. A Pozsonyban magyarnak született, polgári családból származó, kezdetben a baloldali eszméket és ideológiát éltető, az 1930-as évektől azonban a családi gyökerekhez hű humanitás és szabadelvűség iránti elkötelezettségét munkáiban újra felvállaló író „nem ragaszkodik kizárólagosan a polgárság által teremtett értékekhez – a nemzeti múlt és művelődéstörténet egészét, sőt az európai történelem és fejlődés valamennyi nagy eredményét a magáénak tekinti, beleértve a szomszéd népek kultúrkincsét is. Életszemléletét a humanizmus, munkáit és cselekedeteit a keresztény és a polgári értékrend tisztelete, európai látókör, valamint a magyarság egyeteméhez való tartozás tudata alakítja, jellemzi, határozza meg." – vallja Tóth Peéryről, aki a végletekig lekorlátozott politikai helyzetben 1956 után elsősorban, mint a magyar emigráció vezető publicistája és megbecsült esszéistája tudott harcolni az egyetemes emberi értékekért, azon belül először még Szlovákiában, majd részben már Magyarországon – a kitelepítésekkel és deportálásokkal sújtott háromnegyedmilliós szlovákiai magyarságért. Az író első elnöke a Németországi Magyar Írók Munkaközösségének, dolgozott a Szabad Európa Rádiónak, és sűrűn publikált a legfontosabb nyugati magyar lapokban.  Személyében egy együttműködésére érzékeny humanistát, egy nép, és sokszínű hagyományát méltató, saját korlátozottságunk átalakítására egy átfogó, interdiszciplináris, kultúrák közötti értelmezés, és megértés lehetőségeit kereső embert látunk; a jogi-politikai, gazdasági és kulturális-civilizációs mutációk során is önálló arcéllel rendelkező példaképet, derült ki az akadémikus előadásából. Tóth László ezt a fajta attitűdöt kihangsúlyozva, a mindenkori identitás megértéséhez Peéry sorstapasztalatát felhasználva, annak szisztematikus látásmódját felvázolva teszi hozzáférhetővé a valóságot, és önmagunkat saját magunk számára – valamint egy ilyen portré ismeretében az egész 20. század jellegzetes közép-európai hatásmechanizmusait láttatja plasztikusan. Az akadémikus a hagyományokba beékelt azonosságtudat nélkülözhetetlen részeként említi a „a magyar nyelv és kultúra személyiség- és identitásképző hatását". „A valahová tartozás dichotómiája közepette, saját személyiségéért a világgal keményen megküzdő romantikus ibseni hősben látva megtestesülni a maga dilemmáit és drámáját", Peéry második generációs magyarként, és a reá kényszerített metamorfózisok ellenére is az anyanyelvben talált szilárd és megingathatatlan vonatkoztatási pontot életében.
A megragadás képességét, amennyiben az ember érteni kívánja létének összefonódását a külvilággal, a múltban gyökerező jövőre ható eszmetörténetének jelenben kitárulkozó történeti aspektusainak egymásra hatását Tóth érzékletes monográfiával szemléltette előadásában. A megkerülhetetlen önértelmezési szándék, az író magánvilágának, személyes univerzumának sorsdöntő momentumaira való tudatos ön-reflexiója saját életének bizonyos eseményeit is magyarázza, sors- és mentalitástörténetével rokon hontalanságélménye szekvencia hasonlóságot mutat élete számos eseményével.  Peéry Rezső életének, hatástörténetének bemutatása, (folyamatos száműzetése, az emigrációba vonult kisebbségi polgári-lét jellegzetes vonásai és felelőssége, a közép-európai népek együttélésének ismertető jegyei) Tóth személyes belső emigrációjának és írói világképének útkereső parabolája.
Tóth László laudátorával Filep Tamás Gusztávval négykötetes szlovákiai magyar művelődéstörténetet szerkesztett, s több kötetben sajtó alá rendezték Peéry Rezső munkáit. „Az az ember ő, aki kíváncsisággal, érdeklődéssel elegy kötelességtudatból szinte mindig tudatosan olyasmit csinál, ami a közvetlen közegében még nem volt. Költészete rendkívül gazdag kulturális hagyományból nő ki." Legnagyobb érdemei költészete mellett – folytatta Filep Tamás Gusztáv, épp nagy elődje munkásságára referálva a csehszlovákiai magyar irodalom elfogadtatásának megteremtése. Tóth pl. dokumentumkötetet állított össze a csehszlovákiai magyarság 1945 utáni teljes jogfosztottságának, üldöztetésének írásos emlékeiből, tervet dolgozott ki a csehszlovákiai magyar irodalom hazai kiadására, aztán 1989-ben létrehozta a Regio című, eredetileg csehszlovákiai magyar súlypontú kisebbségtudományi szemlét, mely már 31. évfolyamát éli. Laudátora szerint ezzel a csehszlovákiai, illetve szlovákiai magyar társadalom számos jelensége, a közösség kultúrájának sok eredménye Tóth munkája révén kerülhetett be a feltételezett magyar kulturális köztudatba.

Filep Tamás Gusztáv laudációja Tóth László akadémiai székfoglalójához (pdf)

Tóth László
költő, író, műfordító
Budapest, 1949. szeptember 26.
Dunaszerdahelyen él
Az MMA levelező tagja (2019–)
Irodalmi Tagozat
Díjak: Győry Dezső-jutalom (1986); Fábry Zoltán-díj (1992); József Attila-díj (1994); IRAT (Írók Alkotói Támogatása) nívódíja (1995); Esterházy János Emlékérem (1996); Forbáth Imre-díj (2004); Péterfi Vilmos-életműdíj (2010); Madách-Posonium Irodalmi és Művészeti Díj Különdíja (2010); Izsa Község Díszpolgára (2010); Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj (2015); Simkó Tibor-díj (201); Kortárs-díj (2015); Cs. Szabó László-díj (2017); Illyés Gyula-díj (2019); Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj (2019); Budavári Tóth Árpád Műfordítói Díj (2019); Dunaszerdahely város Pro Urbe Díja (2020).