„A Lovak a ködben az egyik legkitűnőbb magyar regény, amit az elmúlt években olvastam. Ezek a te lovaid a ködben nagy mű. Talán Bodor Ádámot olvastam így húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Örülök, hogy a barátomnak mondhatlak" – fogalmazott laudációjában Ferdinandy György író, felidézve, hogy Száraz Miklós György nevével először egy antológiában találkozott, majd sorra megismerte a munkáit. Száraz Miklós György írásművészete rejtélyes, enigmatikus, de korántsem érthetetlen. Szeret a távoli múltban kutakodni, idegen népek között, ismeretlen földrészeken.  „Nála magyarabb írót keveset ismerek" – emelte ki Ferdinandy. Száraz a Lovak a ködben c. regénye egy felvidéki kislány története, aki útnak indul, hogy felfedezze az anyaországot, és aki, felnőtté válva, egy magyar bildungsroman hősnőjeként tér haza.
Ennek a gyereklányból nővé érő embernek a sorsa ízig-vérig magyar sors. Benne van, észrevétlenül, szinte mellékesen, a mi egész keserves huszadik századunk, benne van a magyar történelem.  Száraz Miklós György majdnem minden művében kívülről lát és láttat minket, ha ez egyáltalán lehetséges, egyszerre érzelmesen és tárgyilagosan. Mint mondta: mindig az Egészről és az Egésznek szól. Bátran, öncenzúra nélkül kimondja nemcsak a tiltott, a politically incorrect szavakat, de mindent, amiről a többiek óvatosan hallgatnak, vagy illedelmesen kerülgetik a témát.
A Lovak a ködben férfi főhőse így beszél: „Én még a románok történelmét is szeretném megismertetni a gyerekeimmel – mondja ez a fiatal tanárember,– Hogy ne szőröstalpúzzanak. Miközben nem tudják, mi az, hogy Székelyföld, mi az, hogy Kolozsvár! És én még a román történelmet is csodálatosnak látom. Időnként hősiesnek. Magyar és török nagyhatalom közt. Mi ebben a gyűlölet? Én csak azt szeretném elérni, hogy ismerjék meg a gyerekek a saját múltjukat. Legyenek tisztában azzal, hogy a határainkon túl milliók élnek. Több millió ember!"
Ferdinandy laudációjában megemlítette Száraz Miklós György Apám darabokban c. könyvét is, mely fontos nagyregény. Családregény, amiben megint benne zubog, forr a magyar történelem. Hat-hét évvel ezelőtt Száraz a Magyar Művészeti Akadémia nívódíját kapta érte.
A laudációt követően tartotta meg székfoglaló előadását Száraz Miklós György Madeleine Albright és Václav Havel iránytűje - Író és feladat a 21. században címmel. Beszédében az írókat az építészekhez hasonlította, mint mondta: ahogy az építész tégláról téglára, úgy az író szóról szóra építkezik. És ha jól építkezik, akkor az építmény megéled. Ez az irodalom mágiája. A semmiből felépíteni valamit, ami nincs, és mégsem semmi.
Czesław Miłosz idézi Gombrowiczot, vagyis együtt mondják, hogy nem mi beszélünk a nyelv által, hanem a nyelv beszél általunk, és hogy „korunk nagy felfedezése az, hogy a nyelv uralkodik fölöttünk. Állítólag csak annyira vagyunk képesek kifejezni magunkat, amennyire a nyelv, mindig függően a történelemtől, ezt megengedi. Nemcsak a költők tudják ezt, hanem a hatalmon lévők is, akik céljaiknak megfelelően változtatják meg a szavak értelmét".
Budai házának romjainál Márai így morfondírozott: a honfoglalóknak kevés volt a szavuk ahhoz, hogy elmondják Európában mindazt, amit addig tapasztaltak, gondoltak. Nem tudták megértetni magukat azokkal, akiknek már sok szavuk volt (…), „nem tudtak eszmét cserélni, mert az Eszméhez szó kell, szó nélkül nincs csere, csak bizsergés van a tudatban".
Szerb Antal szerint a szavak az író szíve-vére, és hogy nemzeti bűnünk a szó, a szép és nemes szavak szinte morfinista szeretete. Száraz Miklós György úgy véli, ha egy író képes megfogalmazni azt, amit meg szeretne fogalmazni, akkor rossz író, de legalábbis középszerű, mert minden valamire való író azt akarja megfogalmazni, amit nem lehet megfogalmazni. Az írónak egyetlen feladata, hogy makacsul, következetesen, sőt kényszeresen kövesse azt, amit a szíve és esze diktál. Nem szabad megalkudnia, nem szabad kompromisszumokat kötnie, ragaszkodnia kell ahhoz, ami ő, és ami az írásában megjelenik, harcolnia érte, legfőképpen önmagával, és biztosan az utolsó töltényig, az utolsó leheletéig, mert az élet majd úgyis megalkuvásokra, kompromisszumokra kényszeríti. „Úgy rontson rá, úgy törjön be szavaival a való világba, mintha a mennyek országáért küzdő keresztes lovag volna. Nem engedhet senkinek és semminek, divatnak, ízlésnek, pártnak, politikának, hatalomnak, kísértésnek: kecsegtessen bár az jóléttel, címmel, ranggal, kitüntetéssel. Nagy felelősség az írás, ha valakit sokan olvasnak, és még nagyobb, ha valakit nem olvasnak, mert ez utóbbi, ha becsap valakit, az önmaga, és a semmiért teszi" – fogalmazott előadása végén az író.

Ferdinandy György laudációja Százar Miklós György akadémiai székfoglalójához

Száraz Miklós György

Író
Budapest, 1958. május 29.
Budapesten él
Az MMA levelező tagja (2021) Irodalmi Tagozat
Díjak: József Attila-díj (2003), Bertha Bulcsu-emlékdíj (2013), Arany Medál díj (2015), MMA Irodalmi Tagozatának könyvnívódíja (2016), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2018), Magyarország Babérkoszorúja díj (2021), Prima díj (2021)