Az Erdélyben élő Lövétei Lázár László Arany János 1956-ban megjelent Kisebb költemények című kötetének másolatával a kezében tartotta meg székfoglaló előadását, amely – az idő szűkössége miatt – a témáról írt hosszabb tanulmányának a rövid ismertetése és áttekintése volt. Lövétei Lázár László elöljáróban elmondta, hogy noha ma már minden kutató egyetért azzal a – Szörényi László által kikövetkeztetett – megállapítással, hogy „Arany tudatosan az egyik klasszikus kompozíciós elvet, a varietast követte a kötet anyagának elrendezésébenˮ, a kötetkompozíció tüzetesebb vizsgálatára még nem került sor. Lövétei Lázár László rámutatott arra, hogy már a kortársak számára is világos lehetett – főleg a Kisebb költemények 1867-es, bővített kiadása után, amelyben keltezés is van a versek mellett –, hogy Arany nem időrendi sorrendet – vagy ahogy ő maga mondta volna: „iratási időrendetˮ – követett, még csak nem is műfaji jellegzetességek alapján rendezte kötetbe verseit, mint például Virág Benedek, Csokonai  vagy éppen Vörösmarty. Lövétei Lázár László szerint Arany a 19. századi magyar irodalom legbátrabb – sőt leghumorosabb! – verseskötetét állította össze, ráadásul dialógusba helyezett látszólag egymástól egészen távol eső, össze nem illő verseket.
Lövétei Lázár László felhívta a figyelmet arra is, hogy Arany szívéhez a költők közül Horatius állt a legközelebb. Ezt az is mutatja, hogy Arany a leveleiben gyakran és magától értetődő természetességgel idézte – természetesen latinul – Horatiust. Horatius együtt jelentette meg i. e. 23-ban az Ódák I–III. könyvét. És hány verset tartalmaz ez a tekercs? – tette föl a kérdést Lövétei Lázár László. Pontosan 88-at, ugyanannyit, mint Arany Kisebb költeményei – mutatott rá Lövétei Lázár László. Ráadásul az Ódák első verse (Maecenashoz) ugyanúgy himnusz a költészethez, mint Arany Télben című verse – tette hozzá Lövétei Lázár László.
Lövétei Lázár László beszélt arról is, hogy sokáig nem értette, miért a Szibinyáni Jank című vers szerepel a Kisebb költemények II. kötetének végén, tehát a lehető leghangsúlyosabb helyen. Megítélése szerint nem ez a legjobb-legszebb verse Aranynak, kötetzáró pozíciója tehát magyarázatra szorul. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában megvan az a kéziratos kötet, amelyben Arany összeírta-összeíratta kisebb verseit. Ebben a kéziratos kötetben a 117. oldaltól következnek az 1855–56-ban írott versek. Összevetve az iratási időrendet a Kisebb költeményekben szereplő versek sorrendjével, látható, hogy Arany alaposan felforgatta az eredeti sorrendet. Mit keres tehát a Szibinyáni Jank a II. kötet végén? – tette föl a kérdést Lövétei Lázár László. Adja magát a magyarázat, hogy egy 88 versből álló kötetet illik egy 88 soros verssel befejezni (a Szibinyáni Jank 10x8 soros versszakból áll). Akkor viszont a Szibinyáni Jank minden egyes verssorának a Kisebb költemények egy-egy verse feleltethető meg? Ez igencsak kérdéses. További magyarázatként szolgálhat, hogy dialógusba helyezhető az I. kötetet záró A dalnok bújával, ahol a dalnok a régi idők költőit irigyli, akiknek még volt kiket megénekelni. Csakhogy bár a Szibinyáni Jank és A dalnok búja dialógusa egyértelmű, továbbra sem magyarázza a Szibinyáni Jank pozícióját. Hiszen a dalnokok-költők-hegedősök dialógusára a Zács Klára című ballada sokkal indokoltabb lenne. Horatius lehet újfent a magyarázat kulcsa. A Kapcsos könyvben, az Őszikék 9. darabjában, a Honnan és hová? című versben jeligeként szerepel az „Exegi monumentumˮ. Voinovich versmagyarázó jegyzetét idézve: „[A Honnan és hová?] Első kézirata egy papirszalagon volt, ceruzával. A cím alatt: – Töredékből; jeligéül: Exegi monumentum. – Másodszor a kapcsos könyvben. Itt a megjegyzések kitörölve.ˮ  Tehát nem kizárt, hogy Voinovich kitörölve látta a Honnan és hová? jeligéjét, de a Kapcsos könyv Keresztury Dezső kísérőtanulmányával ellátott hasonmás kiadásában tisztán olvasható a jelige. Rendkívül fontos ez a jelige, mert ebből is látszik, hogy Arany Jánost egész életében foglalkoztatta a (költői) halhatatlanság kérdése. Gondolatmenetét Lövétei Lázár László azzal zárta, hogy ez lehet a magyarázat a Szibinyáni Jank kötetzáró helyzetére: Horatiust idézve, afféle fanyar humorral, emlékművet emelve fejezte be Arany is a kötetét – nyilván, nem saját magának emelve az emlékművet, hanem druszájának, Kelet-Európa egyik legnagyobb hősének, Hunyadi Jánosnak.
Előadása végén Lövétei Lázár László emlékeztetett arra, hogy többen gondoltak már Arany János verseinek újraszerkesztésére, és felidézte, hogy Pilinszky János A befalazott Arany címmel tervezett egy új Arany János-kötetet, s e szándékáról egy 1968-ban készült interjúban számolt be: „Én, amikor Arany Jánost korrigáltam, akkor láttam, hogy Arany Jánosba befalazva megjelent egy teljes Baudelaire. Csak ki kéne szabadítani a nagy epikus költeményekből és töredékekből kis töredékeket, össze lehetne állítani egy Fleurs du Malt." Lövétei Lázár László előadást azzal zárta, hogy szerinte Arany János Kisebb költemények című kötete bizonyos szempontból izgalmasabb, mint A romlás virágai, amelyet a modern költészet kezdetének tekintenek.

Szörényi László laudációja Lövétei Lázár László akadémiai székfoglalójához

Lövétei Lázár László
költő, műfordító
Lövéte (Románia), 1972. február 2.)
Lövétén él
Az MMA levelező tagja (2021)
Irodalmi Tagozat
Díjak: Faludy György-díj (2001), Radnóti-díj (2008), MMA Az év legjobb könyve díja (2017), Balassi Bálint-emlékkard (2018), Salvatore Quasimodo-Emlékdíj (2020), Kemény Zsigmond-díj (2021), Baumgarten-emlékdíj (2022)