Szunyoghy András festőművész akadémiai székfoglalójában eddigi munkásságát igyekezett összefoglalni a közönség számára, kiállításainak képes bemutatása mellett személyes történetekkel, bevezetve a hallgatóságot a grafikusi tevékenységbe, a bélyegkészítés, a pénztervezés és a rézkarckészítés rejtelmeibe.
Felvezetőként a grafikusi és festő szakmához való útjáról beszélt: „a következő évben – direkt elhoztam ezt az értesítőt – sikeres felvételim volt a Képzőművészeti Főiskolára. Csakhogy lássák a kollégák – ilyen stencilezett formában értesítettek minket, hogy fölvettek. Ez a huszonöt ember nem érdemelte meg, vagy akkor nemigen tartották érdemesnek arra, hogy egy díszesebb levéllel értesítsék, hogy tagja lett a főiskolának. Én mindesetre örülök, örültem, és itt van az évfolyamom, az a maréknyi gyerek, akikkel együtt végeztük el ezt a főiskolát. Két évig a Képzőművészetin, két évig Kádár György mester osztályán voltam, ez egy festő osztály volt, és ő egy nagyon jó, nagyon erős mester volt, de én eredetileg grafikus szerettem volna lenni, de első évben, startként grafikusnak nem mehetett az ember, csak másodévben lehetett átjelentkezni, én átjelentkeztem. A grafikai tanszéket akkor Ék Sándor vezette, két ragyogó művészkollégával, Raszler Károllyal és Rozanits Tiborral. Nagyon sokat tanultam tőlük, nagyon élvezetes volt az ott töltött pár év. Aztán muszáj megemlítenem Barcsay Jenő nevét, anatómiát tőle tanultam. Hozzá kell tennem, és őszintén szívemre teszem a kezemet, hogy felejthető tanítványa voltam. De az évek folyamán azt hiszem, hogy mint Barcsay-díjas grafikusművész az egyetlen olyan Barcsay-díjas lettem, aki anatómiával foglalkozik és az életét erre szánta. Erre egy kicsit büszke vagyok. Nagyon szerettük a mestert – áldott jó ember volt."
Hosszasan beszélt bélyegtervezői (Az Év bélyegtervezője, 1996) és kiállítás-szervezői munkásságáról. Kiemelte a Jemennek, illetve a Pannonhalmi Apátság 1000 éves alapítására készített sorozatát, s hogy mind a Nyugati pályaudvart, mind a Vigadót volt szerencséje megmetszeni. Külön hangsúlyozta Vagyóczky Károllyal közös munkáját és a rézmetszés kitanulásának folyamatát, és az ezzel kapcsolatos tevékenységét, mely elsősorban a pénztervezéssel függ össze, s amit a legkomolyabb tanulási folyamatnak, élete egyik kiemelkedő időszakának érez. Ezt követően anatómiai érdeklődéséről, és az ezzel összefüggő vizsgálódásairól esett szó; az Állatorvosi Egyetemen végzett kutatásokról, illetve a Corvina és a Könemann Kiadónál megjelent munkáiról. Beszélt magyarországi, olaszországi kiállításairól, azoknak nehézségeiről, nemzetközi kapcsolatokról, Amerigo Tot-tal való ismeretségéről, és barátságáról.
Szunyoghy András székfoglalója egy sokféle tevékenységet végző, nyitott ember képét rajzolja meg, aki mindig új kihívásokat keres és új területeken igyekszik kamatoztatni tehetségét és elhivatottságát.