A Pesti Vigadóban szeptember 2-án megtartotta akadémiai székfoglaló előadását Keresztes Dóra festő és grafikusművész A népi kultúrától a graphic designig címmel. Az előadást sok kép és animációs film is gazdagította. A levezető elnök, Sára Ernő tervezőgrafikus köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte Barabás Mártont, az MMA rendes tagját, hogy tartsa meg laudációját, az elnökség képviselője a székfoglalón Haris László fotóművész, az MMA rendes tagja volt.
Barabás Márton méltatásában arról beszélt, hogy Keresztes Dóra munkásságáról tekintélyes, könyvészetileg is fontos kötet jelent meg tavaly. A könyvben a pályaívet bemutató reprodukciók mellett helyet kaptak a kötetben Keresztes Dóra munkásságával kapcsolatos, pályatársak által írt mondatok és gondolatok. Mint elmondta a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában animáció szakra, az Iparművészeti Főiskolán könyvtervezés szakra járt. Ekkoriban élte a magyar animáció, rajzfilmkészítés a fénykorát. Így a legkiemelkedőbb alkotók, például Jankovics Marcell tanítottak a 60-as évek végén indult új szakon, ahová Dóra járt. A rajzfilmkészítés eleve a stilizálás, az ember- és állatfigurák, a környezet átírására törekedett. De a kor jelentős magyar grafikusait is a saját hang, stílus, az átírtság sajátos volta jellemezte, Gyulai Líviusztól Szemethy Imréig. „Az illusztrációs feladatok szükségképpen összekapcsolták a grafikát az irodalommal. Dóra munkássága különösen jól példázza, hogy a versek, sőt a dalolt, megzenésített versek milyen közelről kapcsolódnak a grafikákhoz, festett illusztrációkhoz, képekhez" – mondta Barabás Márton.
Az animáció „mindenből lehet minden" technikája az eleve leegyszerűsített, a verbális szürrealizmushoz, vagyis a versek, balladák képi világához közelebb lévő ábrázolásmódot igényelte. Keresztes Dóra grafikái költői metaforák sorát kínálják. Érdemes alaposabban megnézni a kötet indító két metszetét: kakas-figurák egyszerű derűje és az egészet kívülről látni képes mai ember rezignáltsága jelenik meg a grafikai lapon, nehezen leírható metszéstechnikai leleménnyel előadva. Pedig éppen ez a nem mindennapi variációs készség adja a látvány sava-borsát, zamatát.
Barabás laudációjában rámutatott, hogy a képzettársításoknak szabad teret enged a közvetlen népi tradíciókon és a harmincas években újraértelmezett hagyományokon alapuló grafikai világa. Keresztes Dóra ornamentikákhoz való vonzódása is ezt a kötődést erősíti a szemlélőben. Lukáts Kató vagy az építész Kozma Lajos art deco motívumai legalább annyira rokoníthatók Dóra műveivel, mint a közvetlen forrásként használt butélia figurák, spanyolozott díszítmények, szövegközi választó elemek régi zsoltáros könyvekben, kazettás mennyezetek a tiszaháti és erdélyi református templomokban. Keresztes Dóra életműve az akadémizmus naturalizmusának az ellentéte. Mindent képes integrálni, magába olvasztani, a gótikus fametszetektől a provinciákban sajátos átalakított karkaterekig, a szürreális látomásokig. Barabás idézte Szemadám György egy mondatát: „Keresztes Dóra linómetszetei a mágikus, misztikus, álomszerű világot jelenítik meg, ahol néha leegyszerűsödnek, néha burjánzani kezdenek a motívumok, de mindenekelőtt váratlan viszonyba lépnek egymással."
A laudációt követően Garabonciák címmel rövid animációs filmet tekinthetett meg a közönség, melyet Keresztes Dóra 1985-ben készített. Utána tartotta meg képekkel illusztrálva székfoglaló előadását. Elmondta, hogy munkássága gerincét a könyvillusztrációk teszik ki, de a bélyegtől a plakátig, a színházi látványtervezéstől az animációs filmig sok mindennel foglalkozik. Népzenész barátai gyakran kérték meg egy-egy hanglemezborító tervezésére. Erre példaként láthattuk az 1985-ben készült lemezborítót, a Szerelmes-lemezt. Az archaikus népdalokat Sebestyén Márta és Szörényi Levente énekli Cserepes Károly újszerű zenei eldolgozásban.
A festőművész előadásában felhívta a figyelmet, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben sokan fordultak a népi kultúra felé. Nem csak divat volt, hanem egyfajta protestálás is, szembefordulás az internacionalizmust hirdető, gyökértelen ideológiával.  A néprajzi gyűjtések során gyönyörű énekek, imádságok, mesék, táncok és persze tárgyak kerültek elő. 1977-ban átütő erejű sikerkönyv volt Nagy Olga Paraszt dekameronja, majd 1983-ban az Újabb paraszt dekameron, amelyeknek illusztrációit Keresztes Dóra készítette.
„Kiss Ferenc népzenész barátommal, aki animációs filmjeim zeneszerzője is, közösen jegyzünk két gyerek könyvet. Az egyik: Papó zenedéje a közép- és kelet–európai hangszereket mutatja be, Mamó kertecskéje pedig szintén e térség növény és állat világát ismerteti meg a gyerekekkel népdalokon, mondókákon, verseken keresztül. A grafikai feladat nem lehetett kevesebb, mint egy olyan gyermeki tisztaságú, derűs képi világot teremteni, hogy az lélektől lélekig szóljon. Tarka a kecske, tarka a nadrág. Meseszerű, csodaszerű kavalkádot álmodtam ezekhez a könyvekhez." – fogalmazott Keresztes Dóra.
Népművészeti ihletésű munkák mellett számos kortárs magyar költő művéhez is készített grafikákat, kiemelte Weöres Sándor, Kormos István, Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes, Ratkó József, Buda Ferenc, Kányádi Sándor, Kiss Benedek, Nagy Gáspár, Kiss Anna nevét és műveit, amelyeket igyekezett egyenrangú alkotóként közelebb hozni az olvasókhoz. A művésznő kifejtette, hogy Weöres Sándor a „Holdbeli csónakos" Nemzeti Színházbeli előadásához is készített plakátot, valamint a színházi előadás látványtervét is ő találta ki. Díszleteket, jelmezeket, bábokat tervezett, animációs betéteket készített, amelyekkel az egyes jeleneteket össze lehetett kapcsolni. A székfoglaló előadás a De profundis rövid animációs film vetítésével fejeződött be. A film parányi sejtosztódásból növekszik fel egy élő, hömpölygő, egymásba alakuló képfolyammá.