A Pesti Vigadóban 2022. szeptember 2-án megtartotta vetítettképes akadémiai székfoglaló előadását Kálmán László ötvösművész, díszlettervező Az ötvösművészet a belsőépítészetben – az iparművészet és a design metszéspontjában címmel. Kálmán László három nagy csoportban mutatta be pályafutását: először a belsőépítészethez kapcsolódó munkáit tekinthettük meg, majd az autonóm plasztikákból készült alkotásokat, végül a design tárgyakat. A levezető elnök, Sára Ernő tagozatvezető, az MMA rendes tagja, tervezőgrafikus köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte Feledy Balázs művészeti írót, hogy tartsa meg laudációját. Az MMA elnökségének képviselője a székfoglalón Haris László fotóművész, az MMA rendes tagja volt.
Feledy Balázs laudációjában rámutatott, hogy régi barátok Kálmán Lászlóval, akit 1978 óta ismer, a művészeti író akkoriban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán dolgozott. Erre az évre érlelődött meg, hogy a korábban az Iparművészeti Főiskolán megszüntetett díszlet- és jelmeztervező képzést „a képzőművészetin" újraindítják és ennek első évfolyama posztgraduális módon legyen verbuválva, tehát már diplomások számára. „Sokan jelentkeztek, igényes volt a felvételi és számomra meglepő módon az egyik jelentkező Kálmán László volt, aki egy évvel korábban, 1977-ben fejezte be a mesterképzőt, ötvös szakon" – mondta Feledy. Kálmán László az újabb tanévek során továbbképezte magát. Jó tanárai voltak Szinte Gábor, Jánoskúti Márta személyében, Makai Péter és mások. Kálmán László is a pályáját díszlet- és jelmeztervezőként kezdte.
Két diplomájával a zsebében szerződött a szolnoki Szigligeti Színházhoz és évekig úgy dolgozott  rosszul fizetett státuszban, hogy mindkét szakterületen működött. Ennek a működésnek fontos dokumentációja, a Műcsarnokban 1983-ban megrendezett nagyszabású Dráma és tér című kiállítás volt, amelyen a magyar szcenikai művészet minden nagyágyúja kiállított, kb. hetven alkotó, együtt a pályakezdőkkel, így Kálmán Lászlóval. Azonban később Kálmán Lászlónak szaporodtak az ötvös megbízásai, s lassan visszahívta őt eredeti képzettsége. Feledy hangsúlyozta, hogy a specializálódás korát éljük, amelyet a digitalizáció kora csak erősít. Sajnos ez az alkotóművészetben is érvényes vagy érvényessé kezd válni, ugyanakkor ez a jelenség az értelmiségi hivatás gyakorlásának a leértékelődését vonja maga után. „Nos, ha valaki nem ilyen és nem ez jellemző rá, hanem épphogy vállalja a sokféleség esetleges jelzőjét, akkor az Kálmán László és az ő művészi teljesítménye" – fogalmazott Feledy. Díszlet és jelmeztervező, a színházi szemlélet, követelmények tudója, természetesen ötvös, a fémtechnikák kivételes ismerője, ám ezzel szinkronban belsőépítész is. Legfőbb matériája a fém, a sárgaréz, az alumínium, a rozsda nélküli vagy rozsdásított acél, a rozsdamentes acél, hogy munkamódszerében döntő szerepe van a lézervágásnak, a forrasztásnak, a patinázásnak, az ötvösi fémmegmunkálásnak.
Kálmán László geometrikus hálózatait különös szín és felületi jelenségekkel, burjánzó konstruálással alakítja – igenis – szoborrá. Nem is véletlen, hogy díjakat nem csak iparművészeti, hanem képzőművészeti (kisplasztikai) kiállításokon is kapott – emelte ki a laudátor. Ekképpen, komplexitása okán feltűnő Kálmán László eddigi életművének sokértékűsége, folyamatosan magas színvonala, s vált a sík és térművészetek szakértőjévé.
A laudáció után Kálmán László megtartotta székfoglaló előadását, három nagy csoportban mutatta be pályafutását: először a belsőépítészethez kapcsolódó munkáit tekinthettük meg, majd az autonóm plasztikákból készült alkotásokat, végül a design tárgyakat. A művész elmondta, hogy a főiskola elvégzése után 1975-ben öt barátjával közös műhelyt alakított ki. Egy jól felszerelt fémműves műhely sokba került, melynek az az előnye is megvolt, hogy gyorsabban és hatékonyabban tudták a nagyobb munkákat elkészíteni.
A 80-as években fokozatosan piacosodó, majd a rendszerváltással új gazdasági szisztémára váltó országban látványosan megszaporodtak a reprezentatív feladatok. Ezek a szállodák, pénzintézetek, éttermek külső-belső tereihez szükséges fémmunkák egyrészt egzisztenciális biztonságot teremtettek számára, másrészt komoly szakmai kihívást is jelentettek. A hagyományosan értelmezett ötvösség-fémművesség határait bővítették ezekkel a munkákkal a 80-as évektől. „Iparművészetet műveltünk, mert esztétikai értékkel is rendelkező használati tárgyakat készítettünk. A tervezés és a kivitelezés kézműves műhelyben történt csak az elkészült tárgyak térbeli kiterjedése nőtt meg" – fogalmazott a művész.
Kálmán László később Simay Lajossal kivált, és egy ART METAL nevű vállalkozást, manufaktúrát hoztak létre, ahol 3-4 ötvös szakmunkás mellett fémnyomót, esztergályost, fémcsiszolót is alkalmaztak. Így az egész kivitelezési folyamatot a műhelyben tudták tartani, ez volt a minőség garanciája is. Simay Lajos kiválása után új műhelyt alakított Formax néven. Dolgozott többek között a Hilton Szállodának, a Four Seasons Gresham Hotelnek mennyezeti lámpákat és falikarokat tervezett a Callas Étteremnek, melyeket a kivetítőn láthatott a székfoglaló előadás közönsége. 2012-13-ban zajlott a Pannonhalmi Főapátság Székesegyházának rekonstrukciója, a rekonstrukcióhoz kellett olyan szakrális tárgyakat készíteni, gyertyatartókat, amik megidézik ennek a kornak puritán és célszerűen formált templomi eszközeit. Az apátságba került tárgyak bronzból készültek, követelmény volt a tradicionális ötvös technikák alkalmazása.
A megbízásra készített, úgynevezett beruházási munkák mellett folyamatosan készített Kálmán három dimenziós tárgyakat. Arról is beszélt, hogy a kilencvenes években a lézervágás, mint lemezmegmunkálási technika még újdonságnak számított az ötvösszakmában is. Ezt a digitális lemezmegmunkálási módot kb. 20 éve használja különböző tárgyak elkészítéséhez, neki is felnőtt korban kellett megtanulni olyan számítógépes szoftver használatát, amivel alkalmassá tehető a grafikai terv a lézervágásra. Előadása végén a művész elmondta, a kilencvenes évek közepétől kezdett olyan lámpákat tervezni, melyek nem megrendelésre készültek. Azért gyártott belőlük prototípust, hogy a belsőépítészek, beruházók választhassanak közülük megvalósítandó projektekhez. Főleg szállodai felhasználásra, a szállodai igényeket szem előtt tartva tervezett. A hotelok jellemzően kis szériás, reprezentatív termékeket igényeltek. Kevésbé voltak árérzékenyek, és ezek nem olcsó tárgyak. Egy katalógust is megjelentetett, hogy a fotók alapján lehessen választani. Néhány típusból rendeltek is, például a Sárvári Thermál Hotel szobáiba.