A levezető elnök Buglya Sándor tagozatvezető, az MMA rendes tagja köszöntötte a jenlévőket, majd felkérte Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapátot, címzetes püspök, történészt, hogy tartsa meg laudációját.

Várszegi Asztrik kiemelte, hogy a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává válni ünnepi aktus. Petényi Katalint pedig úgy jellemezte, mint akit a bencés közösség élő kincstárából kapott ajándékba, hiszen Gyöngyössy Imre, egykori bencés diák házastársa volt. Azé a művészé, akit az ötvenes években vetettek börtönbe két társával együtt. Petényi Katalin és Gyöngyössy Imre eszményi szerelme és házassága teremtette meg azt a lelki-szellemi művészi légkört, amelyben csodás filmek készülhettek. Élete, tevékenysége az európai és magyar történelmünk kihívásaira adott igaz emberi és a művészet eszköztárával elmondott minőségi válasza.

Várszegi Asztrik felhívta a figyelmet arra is, hogy Petényi Katalin Kabay Barna alkotótársával is azok hangja lett, akiknek elnyomásban, száműzetésben, igazságtalanságban, szenvedésben van részük, és nem tudnak magukért kiállni. Petényi Katalin a magyar és európai történelem embertelen korszakainak tanúságtevőjeként mély igazságérzettel és lankadatlan felelősséggel dolgozott. Ennek két példája a Hitvallók és ügynökök, illetve a Pannonhalmi szamizdat. A dokumentumfilmek a múlt tisztázását tűzték ki célul és a saját múltunkhoz való hűséget jelképezik.

Petényi Katalin megköszönte a laudációt, majd háláját fejezte ki minden munkatársa felé, akik valaha is részt vettek az alkotásaiban. Röviden felidézte azt az utat, amely a művészettörténettől a filmrendezésig megtett. Szólt azokról az élményekről, amelyek a tudományos munkától a legadekvátabb művészi önkifejezésig vezettek. Néhány dokumentumfilmjén keresztül világította meg művészi világlátását, hitvallását, alkotói módszerét. Ezek közül a legfontosabbak: Add tudtul fiaidnak, Két elhatározás, Ámos Imre, az apokalipszis festője, Exodus, Ötven év hallgatás, Elhagyott brazil utcagyerekek, Hitvallók és ügynökök, Szigorúan ellenőrzött életek, Olasz-magyar örökség, a Jób lázadása forgatókönyve.

Elmondta, a történelemmel való közvetlen szembesülése késztette arra, hogy az őrt állók figyelő szemével kísérje a körülötte levő világot és Babits Mihály szellemében, az írástudók személyes felelősségével tiltakozzon minden igazságtalanság ellen, hogy az elnyomottak, megalázottak üzenetét közvetítse. „Fontos számomra, hogy a terrorizmus, a háborúk, a világszennyeződés, a depresszió, a testi és lelki éhség által fenyegetett napjainkban erkölcsi értékeket mutassak fel, hogy reményt adjak ellentmondásokkal és reménytelenséggel teli korunkban, emlékeztessek a párbeszéd, a megbékélés, az ember tiszteletének fontosságára és szóljak a teremtett világ szépségéről."  

Alkotótársával közösen készített filmjeikben gyakran éveken keresztül követték mély empátiával szereplőik sorsát, így az ő életük is gazdagabb lett. Vallja, hogy a film társas munka, ami a közös erőfeszítésből, örömből születik meg.

Székfoglaló előadását ars poeticájával, Gyöngyössy Imre egyik szép gondolatával zárta: „Elértük a holdat, s a holdról nézve a földet, mi a század törpeóriásai csak a napfényt visszaverő, kicsiny égitestnek látjuk. A nagy illúziók szétfoszlóban vannak. Az embernek tükörként, képmásként, társként is az ember maradt csak. Meggyőződtem róla, hogy szerelemmel, szeretettel, legszemélyesebb kapcsolatainkban képesek vagyunk egymás teljes felszabadítására, ősi terminológiával szólva: megváltására.  Hiszek benne, hogy az ember szét tudja törni, meg tudja növelni saját személyes dimenzióit. Aki túllát önmagán, személyes létén tovább sugárzik, tovább él önmagánál."

A levezető elnök, Buglya Sándor filmrendező megköszönte a gazdag életutat felvonultató előadást. A zárszóban Kiss János Várszegi Asztrik főapát úr szavaira utalt vissza és Petényi Katalint a Magyar Művészeti Akadémia élő kincsestárának tagjaként köszöntötte az új akadémikust. „A hit, szeretet, remény éltet minket" – mondta zárásként Kiss János.