„A képkészítés olyan mágikus cselekedet, aminek az ereje síkszerűségében rejlik. Az ember azért készít képeket, mert amit el szeretne mondani, az szavakkal elmondhatatlan."
Előadásában az operatőr-művész a kép fejlődéstörténetét mutatta be híres festmények kompozíciós felépítését használva útmutatónak, és végigvette azokat a nevezetes stációkat (leginkább a keresztény ikonográfia jól ismert alkotásait) amelyekkel plasztikusan bemutatta, miként jutott el az emberiség a képtől, festményektől, a statikus művészetektől, később a fényképektől a mozgó-kép megjelenítéséig, ami már maga a film. Ezen belül is a rendkívül sokféle szempont, stílus, megközelítési lehetőség közül a tér szerepét, „viselkedését", a térábrázolás variációit tette főtémává. Az 1971-ben dicséretes jeles eredménnyel építésztervező művészként diplomázott Máthé Tibor hiába nyert korábban fotópályázatot a gimnáziumban, és hiába volt a kezében a világon bárhol elfogadott végzettség, a statikusság nem vonzotta, derül ki előadása felvezetőjéből. Egy rögzült nézet, állapot (legyen az épület, kép, szobor), még ha szakrális, vagy emelkedett üzenetek hordozója is, akkor is a kontinuitásból kimetszett álló fragmentum, a művészt viszont a valóság folytonossága ragadta magával: az emberek (színészek), tárgyak, környezet, atmoszféra, idő interdependens megszakítatlan kölcsönhatásainak láttatása. Az Iparművészeti Főiskolán váratlanul szembetalálkozott ennek alkalmazási lehetőségével. Bikácsi tanár úr jóvoltából filmtörténeti előadásokat nézhettek a Filmművészeti Főiskola vetítőjében, aminek hatására elkötelezte magát az operatőri szakmának.
A Balázs Bélától származó megállapítás – „a filmben a tér válik élménnyé, nem pedig a tér ábrázolt képe a perspektivikus felületen" – volt témájának kiindulópontja. Mint mondta: „az emberiség már a kezdetektől örömét lelte a képalkotásban, de a látható világ téri élményét még képtelen volt leképezni a kétdimenziós képsíkra, ahhoz, hogy ezt alkotásaiban ábrázolni tudja, több ezer évnek kellett még eltelnie." Operatőrként a teret nem csak, mint passzív vonatkoztatási tartományt kezeli, hanem konstruálja is, „beleszól", struktúráját a témának megfelelően változtatja és kamerájával kompozíciót, keretet, perspektívát ad. Ennek tökéletesítéséhez világhírű festők alkotásaiból lehet ellesni olyan örökérvényű módszereket, amelyek megfelelő szakmai és művészi ismeretek esetén átültethetőek a mozgóképet felvevő kamerakezelési technikák repertoárjába. Leonardo esetében például megjegyzi, hogy a tökélyre fejlesztett centrális perspektíva Az utolsó vacsora című alkotásánál miért olyan kimagasló: „Az apostolok alakjainál a térbeliség egyszerű eszközét, a fedést, a takarást, és a színeket is alkalmazta, hogy a kép síkja újra kezdjen térré építkezni. A testek mozgalmas ritmusával, a megdöbbenéstől hullámzó kezek zeneiségével Leonardo elérte, hogy a figyelem egyértelműen Jézus mozdulatlan alakjára szegeződjön. Leonardo Az utolsó vacsora című festményében megmutatta, hogy a centrális perspektíva korlátozó, merev rendszere miként oldható fel a centrális perspektíván belül." Előadásából megtudhattuk, hogy a festményeken felvonultatott térábrázoló technikákkal, kompozíciókkal hogyan irányítható a néző figyelme bizonyos pontokra, cselekményekre, hogyan változtatható a statikusság eleven, 3 dimenziós „folyamatábrává", hogyan jelenik meg a dinamika; a fényjátékokkal, tárgyakkal, színészek elhelyezésével miként lehet kiemelni a dramaturgia súlypontjait, kulcsmotívumait – de elsősorban hogy a mozgás miatt hogyan lép be az idő a képekbe, megadva ezzel a    mozgóképlényegét.                                                                                                                               Péterffy András méltatásában kiemelte, hogy Máthé Tibor a Magyar Filmszemléken az évtizedek során 7 alkalommal nyerte el a legjobb operatőr díját. Mesélt „tök életlen, tökéletes képeiről", Buglya Sándorral való közös munkáiról, az iparművészetis előképzettségének hatásairól, a fények és a mély feketék használatáról, attraktív, kifejező stílusáról, magas színvonalú anyagkezeléséről, a bátor kompozíciókról és a filmanyag finomságainak kiaknázásáról. Poétikus vénája, finom költői megoldásai, a filmnek, mint fénytérnek mágikus megteremtését teszik lehetővé.

Máthé Tibor operatőr Budapest, 1943. január 29. az MMA levelező tagja (2019–) Film- és Fotóművészeti Tagozat Az építész diploma megszerzése után végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Pályája során Deák Krisztina, Enyedi Ildikó, Gárdos Péter, Grünwalsky Ferenc, Szász János rendezők választották alkotótársul. Fontosabb filmjei: Uramisten, Eszmélés, Az én XX. századom, Woyzeck, Bűvös Vadász, Witman fiúk, Simon Mágus, Ópium, Another Planet, Aglaja. Filmjeivel számos magyar és nemzetközi díjat nyert, több alkalommal a Magyar Filmszemle Díját és a filmkritikusok díját. A Balázs Béla-díj, a Golden Frog-Camerimage '94-díj birtokosa, Érdemes művész, Kossuth-díjas, valamint a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr fesztivál életműdíját is nemrég nyerte el.