„Építészetében továbbviszi Kós Károly, Makovecz Imre és a szerves építészet gondolatait, de saját képére formálva és ízig-vérig maivá téve. A szerves komponálás nála természetes és belülről fakad" — fogalmazott Salamin Ferenc.

A tagozatvezető példaként megemlítette a kilencvenes években tervezett és megépült soproni domonkos udvar lakótömbjét, ami páratlan természetességgel illeszkedik a város szövetébe és az utcaképbe, formálása egyértelműnek tűnik, ugyanakkor olyan Kravár Ágnes építészetére jellemző elemeket is tartalmaz, amiktől izgalmassá válik.

Székfoglaló előadásában az építész a Makovecz Imre köré szerveződött építészi közösségről így beszélt: „Az ő karizmatikus egyénisége, szakmai zsenialitása vonzotta a fiatalokat, mindenkit másképpen, más okból. Engem nemcsak az épületei fogtak meg, hanem az az erő, fény, lelkesedés, amely áradt a személyiségéből az akkori szürke és egyhangú világban. Határozottan szembe mert menni az akkori állapotokkal."

Kravár Ágnest már gyerekkorában elbűvölték a nagy román kori császárdómok, csarnoktemplomok, mint amilyenek Wormsben, Speyerben, Aachenben épültek. Számára ezek jelentették az igazi építészetet, a nagy és súlyos tömegek, tornyok. Inkább rajzolt divatos ruhákban hölgyeket, mint ábrázoló geometriai trükkökkel törődött volna, de amikor komolyan el kellett gondolkodnia a pályaválasztáson, akkor nekifeküdt a fizikának, a rajznak, a matematikának. Elhatározta, építész lesz. Az egyetemi évek alatt készült első terve a saját nyaralójuk volt, amely meg is épült a Dunakanyarban.

1972-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben (VÁTI) Dragonits Tamás irodájában önállóan tervezte meg a tatabányai Dózsakert lakótelep 16 tantermes általános iskoláját tanuszodával, tornateremmel, konyhaüzemmel. 1973-tól a VÁTI-ban Makovecz Imre műtermében folytatta a munkát, azokban az években tervezte a Pásztó melletti dombra a Cserhát vendéglőt (1974–1976), amely sajnos ma gazdátlanul áll a Mátrába vezető út mellett.

Az Országos Műemléki Felügyelőség 1980-ban azzal bízta meg, hogy Pécsváradra, a Géza fejedelem által alapított apátságba tervezzen szállodát. Műemlékről lévén szó, ez nagy felelősséggel járt, de Dragonits Tamás megbízott a kezdő építészben. „Életem legjelentősebb helyszíne, legnehezebb munkája volt a Géza fejedelem által alapított, majd Szent István által továbbépített apátságban dolgozni – idézte fel az akadémikus. „Sok volt a kötöttség, két busznyi embert kellett elhelyezni, ráadásul a várfal takarásában kellett megoldani, hogy kívülről ne látszódjon a beépítésből semmi. Az új épület arcszerű formálása, a bejárati tengelynél a két sík fordulása sok tépelődés után fogalmazódott meg bennem."

Makovecz Imre időközben elhagyta a VÁTI-t és a Pilis Parkerdőnél lett főmérnök. 1983 és 1991 között azonban újra együtt dolgoztak a MAKONA GMK-ban, illetve a MAKONA Kisszövetkezetnél. Kravár Ágnes ekkor kapta élete másik nagy feladatát. „A mai napig érthetetlen számomra, hogy Imre, miképp merte rám bízni ezt a rettentő nagy munkát. Nem szólt bele. Az eredménytől magam is meglepődtem. Olyan megoldásokra inspirált ez a hatalmas kihívás, amelyek kigondolására korábban nem gondoltam magam alkalmasnak."

Kravár Ágnes úgy véli, hogy a sok munka meghozta gyümölcsét, hiszen a kilencvenes évektől kezdve egészen mostanáig sok szép és igényes feladattal bízták meg. Több megrendelő, építtető egyengette a pályáját bizalmával. Ekkor tervezte az Angyal utca 33. szám alatti szállodát. Évekkel később a szembenálló telken tervezett kisebb költségvetéssel irodaházat és lakásokat. Az Angyal utcai szálloda kivitelezése közben készített egy másik jelentős tervet is. A Rupp-hegyi Idősek Otthona épületét kellett teljesen átépítenie „kocka" munkásszállóból otthonos térré. Az épületbe könyvtárat, valamint kápolnát is tervezett színes ablakokkal, faliképekkel. Az utolsó nagyobb munkája az óbudai Makovecz Imre nevét viselő bölcsőde volt.

Kravár Ágnes befejezésképpen ismét Makovecz Imrére emlékezett: „Tisztelettel, de barátként tekintettünk egymásra, csak néha nyilallt belém szinte villámcsapásszerűen, hogy kivételes zseni mellett élem napjaimat. Természetes volt, hogy az indulás útja: tanulni a mestertől. De nemcsak a megépült épületei álltak példaként előttünk, hanem az az út is, amely az elgondolástól a megvalósításig, az akarattól a cselekvésig vezetett. Sok-sok év, gyakorlat, önálló munka kellett ahhoz, hogy az ember megtalálja a saját hangját, mely így is halványabban szólt, mint a Mesteré. Makovecz Imre hagyta, hogy tanuljak a hibáimból, önálló munkára ösztönzött. Ily módon minden házam rám jellemző. Egész pályámat, a sorsom alakulását meghatározta a Mester. Ezért is éreztem fontosnak előadásomba beleszőni az alakját és az építészetemre gyakorolt hatását. Az általa képviselt szellemiség beépült a családom, a szűkebb környezetem, a baráti köröm és az általa alapított Magyar Művészeti Akadémia szellemiségébe."

A székfoglaló végén Turi Attila, az MMA alelnöke megköszönte Kravár Ágnesnek, hogy előadásában méltóképpen idézte fel közös mesterük, Makovecz Imre alapító elnök, örökös tiszteleti elnök szellemiségét és alakját.

Salamin Ferenc laudációja Kravár Ágnes akadémiai székfoglalójához