Fekete György 90 éves lenne
Kilencven éve, 1932. szeptember 28-án született Zalaegerszegen Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, néhai nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia köztestület első elnöke. Fekete György 2011 és 2017 között volt az MMA elnöke, majd 2017-től 2020-ig tiszteletbeli elnöke. Több évtizeden átívelő, rendkívül gazdag alkotói életműve mellett aktív kulturális közéleti tevékenységet végzett. A Magyar Művészeti Akadémia elnökeként a hazai kulturális élet gazdagítását tartotta feladatának, elnöksége alatt az MMA a művészeti élet megkerülhetetlen testületévé vált, régi adósságokat törlesztve.
Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt. Általános és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1952-ben érettségizett a Kohó és Gépipari Technikumban, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán 1957-ben kitüntetéses belsőépítész diplomát szerzett. Végzése után az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉV) Gádoros Lajos építész műtermében tervezőként, műteremvezetőként, majd irányító tervezőként dolgozott.
1964-ben szabadfoglalkozású iparművész lett, önálló műtermet hozott létre, ahol oktatási, kereskedelmi, egészségügyi, igazgatási és kulturális létesítmények belsőépítészeti tervei készültek. Tervezett református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat, rádió- és tv-stúdiókat, múzeumi kiállítási installációkat, valamint külföldi magyar kiállításokat is. Számos nagyméretű plasztikus intarziája kapott helyet középületek enteriőrjeiben, nevéhez fűződik a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának és a Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának tervezése. Tervezői stílusában elsősorban a könnyed fa-anyagokra épült szerkesztéseket alkalmazta. Lakberendezései legaktívabb tervezői időszakában a magyar tervezőkre nagy hatással bíró skandináv stílus jegyeit viselték, térinstallációit a kiállított tárgyi anyag iránti alázat, visszafogottság jellemezte.
Harminc országban százhetven kiállítási terve valósult meg. Többször dolgozott Lipcsében, Damaszkuszban, Moszkvában, Berlinben, Bécsben, Prágában, Párizsban, de részt vett tokiói, torontói, chicagói, kuvaiti, athéni kiállításokon is. Hat környezetkultúrával foglalkozó televíziós sorozat hatvankilenc adásának forgatókönyvírója és műsorvezetője volt. Több száz szakcikket, tanulmányt és kiállítási kritikát írt, művésztársaival folytatott beszélgetései, esszéi, versei, cikkei 18 kötetes könyvsorozatban jelentek meg.
2002-ben életmű-kiállítása volt a Vigadó Galériában, 2017-ben, 85. születésnapján ugyanitt famozaik-kollázs tárlatát rendezték meg 85+85 címmel, s megjelent Dvorszky Hedvig róla írott könyve. 2019-ben válogatáskötete jelent meg Hazafelé – Számadás a vándorútról címmel.
Fekete György 1980 és 1983 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát igazgatta, 1986-tól 1989-ig az Idea Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke volt, majd ismét magántervező lett. 1996-ban habilitált egyetemi tanárrá a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében, amelynek alapítói között tartják számon, 2002-től az egyetem professor emeritusa volt. 1993-ban alapítója és egy évig első elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak, ugyanebben az évben újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, amelyet főszerkesztőként jegyzett. 1995-től társelnöke volt a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak és elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek, 2014 és 2017 között a Nemzet Művésze díj Bizottság elnökeként tevékenykedett.
1990-től 1994-ig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kulturális és művészeti területekért felelős helyettes államtitkára, 1994 és 1998 között országgyűlési képviselőként a kulturális és sajtóbizottság tagja volt. 1988-tól 1995-ig volt a Magyar Demokrata Fórum tagja, 1994–1995-ben az MDF Budapesti Választmányának és Országos Elnökségének is tagja, 1996-tól a KDNP tagja, 1997 és 2001 között a párt alelnöke volt.
1995-ben csatlakozott Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezethez, melynek 2010-ben ügyvezető elnöke lett. Az akadémia 2011. novemberi köztestületté válása után az MMA első elnöke, 2017-től tiszteletbeli elnöke volt. Számos kezdeményezést sikerült elindítania, úgymint a művészi életpályamodell, a művészjáradék, a művészeti ösztöndíjak rendszerének és az MMA díjrendszerének kidolgozását, élén a magyarországi művészeti csúcsdíjjal, a Nemzet Művésze elismeréssel, de a magyar építészet múzeuma létrehozásának is elkötelezett aktora volt.
Munkásságát 1966-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 1978-ban a Magyar Televízió nívódíjával tüntették ki, 1981-ben érdemes művész lett. 1998-ban megkapta a Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét, 2006-ban Magyar Művészetért Díjban részesült. 2011-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét és a Prima-díjat. 2012-ben Kossuth-díjban részesült a belsőépítészet csaknem minden területét átfogó gazdag művészi alkotómunkájáért, a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat újraindításáért, a nagy múltú magyar iparművészet értékeinek folyamatos bemutatásáért, szakmai-közéleti tevékenységéért, egész életpályája elismeréseként. 2017-ben a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetést vehette át, 2018-ban a Nemzet Művésze díjban részesült. Zala megye, Zalaegerszeg, Tornyospálca és Budapest XII. kerületének (Hegyvidék) díszpolgára volt.
Fekete György életének 88. évében, 2020. április 15-én halt meg Budapesten, a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Zalaegerszegi szülőháza, a református parókia falán két éve emléktáblát avattak, a Göcseji Múzeum pedig ebben az évben nyílt állandó kiállítással tiszteleg és mutatja be munkáit, alkotásait.
1964-ben szabadfoglalkozású iparművész lett, önálló műtermet hozott létre, ahol oktatási, kereskedelmi, egészségügyi, igazgatási és kulturális létesítmények belsőépítészeti tervei készültek. Tervezett református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat, rádió- és tv-stúdiókat, múzeumi kiállítási installációkat, valamint külföldi magyar kiállításokat is. Számos nagyméretű plasztikus intarziája kapott helyet középületek enteriőrjeiben, nevéhez fűződik a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának és a Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának tervezése. Tervezői stílusában elsősorban a könnyed fa-anyagokra épült szerkesztéseket alkalmazta. Lakberendezései legaktívabb tervezői időszakában a magyar tervezőkre nagy hatással bíró skandináv stílus jegyeit viselték, térinstallációit a kiállított tárgyi anyag iránti alázat, visszafogottság jellemezte.
Harminc országban százhetven kiállítási terve valósult meg. Többször dolgozott Lipcsében, Damaszkuszban, Moszkvában, Berlinben, Bécsben, Prágában, Párizsban, de részt vett tokiói, torontói, chicagói, kuvaiti, athéni kiállításokon is. Hat környezetkultúrával foglalkozó televíziós sorozat hatvankilenc adásának forgatókönyvírója és műsorvezetője volt. Több száz szakcikket, tanulmányt és kiállítási kritikát írt, művésztársaival folytatott beszélgetései, esszéi, versei, cikkei 18 kötetes könyvsorozatban jelentek meg.
2002-ben életmű-kiállítása volt a Vigadó Galériában, 2017-ben, 85. születésnapján ugyanitt famozaik-kollázs tárlatát rendezték meg 85+85 címmel, s megjelent Dvorszky Hedvig róla írott könyve. 2019-ben válogatáskötete jelent meg Hazafelé – Számadás a vándorútról címmel.
Fekete György 1980 és 1983 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát igazgatta, 1986-tól 1989-ig az Idea Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke volt, majd ismét magántervező lett. 1996-ban habilitált egyetemi tanárrá a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében, amelynek alapítói között tartják számon, 2002-től az egyetem professor emeritusa volt. 1993-ban alapítója és egy évig első elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak, ugyanebben az évben újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, amelyet főszerkesztőként jegyzett. 1995-től társelnöke volt a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak és elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek, 2014 és 2017 között a Nemzet Művésze díj Bizottság elnökeként tevékenykedett.
1990-től 1994-ig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kulturális és művészeti területekért felelős helyettes államtitkára, 1994 és 1998 között országgyűlési képviselőként a kulturális és sajtóbizottság tagja volt. 1988-tól 1995-ig volt a Magyar Demokrata Fórum tagja, 1994–1995-ben az MDF Budapesti Választmányának és Országos Elnökségének is tagja, 1996-tól a KDNP tagja, 1997 és 2001 között a párt alelnöke volt.
1995-ben csatlakozott Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezethez, melynek 2010-ben ügyvezető elnöke lett. Az akadémia 2011. novemberi köztestületté válása után az MMA első elnöke, 2017-től tiszteletbeli elnöke volt. Számos kezdeményezést sikerült elindítania, úgymint a művészi életpályamodell, a művészjáradék, a művészeti ösztöndíjak rendszerének és az MMA díjrendszerének kidolgozását, élén a magyarországi művészeti csúcsdíjjal, a Nemzet Művésze elismeréssel, de a magyar építészet múzeuma létrehozásának is elkötelezett aktora volt.
Munkásságát 1966-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 1978-ban a Magyar Televízió nívódíjával tüntették ki, 1981-ben érdemes művész lett. 1998-ban megkapta a Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét, 2006-ban Magyar Művészetért Díjban részesült. 2011-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét és a Prima-díjat. 2012-ben Kossuth-díjban részesült a belsőépítészet csaknem minden területét átfogó gazdag művészi alkotómunkájáért, a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat újraindításáért, a nagy múltú magyar iparművészet értékeinek folyamatos bemutatásáért, szakmai-közéleti tevékenységéért, egész életpályája elismeréseként. 2017-ben a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetést vehette át, 2018-ban a Nemzet Művésze díjban részesült. Zala megye, Zalaegerszeg, Tornyospálca és Budapest XII. kerületének (Hegyvidék) díszpolgára volt.
Fekete György életének 88. évében, 2020. április 15-én halt meg Budapesten, a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Zalaegerszegi szülőháza, a református parókia falán két éve emléktáblát avattak, a Göcseji Múzeum pedig ebben az évben nyílt állandó kiállítással tiszteleg és mutatja be munkáit, alkotásait.
