
Szolfézsóra a kanadai expón
Száz éve született Szőnyi Erzsébet
Az MMA Zeneművészeti Tagozata emlékestet rendezett Szőnyi Erzsébet századik születésnapjának előestéjén, április 24-én a Magyar Művészeti Akadémia Makovecz Imre utcai szalonjában. A háznagy szerepét Tóth Péter tagozatvezető, az MMA rendes tagja töltötte be, az eseményt megtisztelte jelenlétével Turi Attila, az MMA elnöke is.
Az MMA Zeneművészeti Tagozata emlékestet rendezett Szőnyi Erzsébet századik születésnapjának előestéjén, április 24-én a Magyar Művészeti Akadémia Makovecz Imre utcai szalonjában. A háznagy szerepét Tóth Péter tagozatvezető, az MMA rendes tagja töltötte be, az eseményt megtisztelte jelenlétével Turi Attila, az MMA elnöke is.
A száz éve született zeneszerzőre, karvezetőre, zenepedagógusra, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagjára emlékezünk – köszöntötte a közönséget Szepesi Judit, az MMA MMKI kutató könyvtárosa az április 24-i Akadémiai Szalonban. Felelevenítette: Szőnyi Erzsébet 1924. április 25-én született Budapesten. Már 13 évesen komponált, először zongoradarabokkal, később vokális művekkel kísérletezett. 1945-ben szerezte meg középiskolai ének-zene tanári diplomáját a Zeneakadémián, 1947-ben pedig zeneszerzői diplomáját, majd francia állami ösztöndíjjal Párizsban, a Zenei és Színművészeti Konzervatórium hallgatójaként csiszolhatta tovább tudását.
„Szőnyi Erzsébet a hazai zenei élet és alkotóművészet ikonikus alakja, aki küldetésének tekintette a zenepedagógia újjászervezését és Kodály zenepedagógiai elveinek hirdetését. 1948-tól 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára és – több mint három évtizeden át – tanszékvezetője volt. 1954-ben Kodály Zoltán biztatására elkészült első zenepedagógiai könyve, A zenei írás-olvasás módszertana, több nyelven megjelent kiadványai az Öt kontinensen a zene szolgálatában és a Zenei nevelési irányzatok a 20. században. Alkotói stílusa nem sorolható a 20. századi magyar zene egyik irányzatához sem, mert egyszerre jellemzi a konzervativizmus és a nyitottság. Két fő forrása: a magyar népzene és a párizsi tanulmányai alatt ért zenei hatások, csakúgy, mint pedagógiai és művészeti, továbbá előadói és alkotói tevékenysége elválaszthatatlanok egymástól. Munkássága betetőzéseként a Kodály-módszer 2016-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára" – mondta Szepesi Judit. Összefoglalóját Kodály-idézettel zárta: „Utóvégre lehet élni zene nélkül is, a sivatagon át is vezet út, de mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni tarisznyát, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken."
Az eseményen közreműködtek a törökbálinti Szőnyi Erzsébet Alapfokú Művészeti Iskola tanárai: Berényi Zsuzsa hegedűn, Oláh Miklós csellón és Feleki László zongorán. Tóth Péter személyes emlékeit – három találkozását idézte fel Szőnyi Erzsébettel. Hraschek Katalin zenepedagógus, karnagy pedig megosztotta a közönséggel mestere tanítási módszereit. „1973 és 1978 között jártam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi Erzsébet tanított szolfézsra és szolfézsmódszertanra – mondta. – Következetes volt, első látásra szigorú professzor, ugyanakkor személyes bátorítást is kaptunk tőle társaimmal: vérbeli pedagógusként foglalkozott velünk. A szolfézsórák szisztematikus rendben zajlottak, mindig a felmondással, a házi feladattal kezdte, és rendkívül precízen követte nyomon kinek-kinek a produkcióját. A félévi jegyben a bölcsessége is benne volt… Levitt bennünket Kecskemétre, óralátogatásra, meghívta tanítványait magához is egy teára, süteményre – amit ő sütött –, igazán megható volt a felénk irányuló figyelme és szeretete. A magas szakmai követelményeken túl példát adott az emberségre."
Kollár Éva Liszt-díjas karnagy, az MMA rendes tagja felszólalását bejátszásokkal illusztrálta, elhangzott: Szőnyi Erzsébet Hótalan a hegyek inge – Nagy Gáspár verse című műve és az Ima alkonyi harangszóra. „Személyiségét csodáltuk, tiszteltük és nagyon szerettük – emlékezett mesterére a karnagy. – Hatvan évvel ezelőtt hamarabb megismert ő engem, mint én őt, mert még gimnazistaként hallott egyszer zongorázni. Sok évvel később, amikor már zeneakadémista voltam, elmondta: onnantól kezdve figyelte fejlődésemet. Tanítványait kivitte az 1967-es, kanadai expóra is, ahol nyílt szolfészórákat tartott két héten át egy üvegpalotában, amit persze nagyon élveztünk, és mindent megtettünk azért, hogy a bemutató sikeres legyen. Szeretett minket, és mi is nagyon szerettük őt. Később, már karnagyként tíz művét mutattam be, és csodálkoztam rá, milyen sokrétű, változatos a zeneszerzői tevékenysége, amely felöleli a zenetörténeti stílusok és műfajok teljes skáláját! Egyetlen fölösleges hangot nem írt le."
Tóth Ida
Fotó: Walter Péter / MMA

Szepesi Judit, az MMA MMKI kutató könyvtárosa
„Szőnyi Erzsébet a hazai zenei élet és alkotóművészet ikonikus alakja, aki küldetésének tekintette a zenepedagógia újjászervezését és Kodály zenepedagógiai elveinek hirdetését. 1948-tól 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára és – több mint három évtizeden át – tanszékvezetője volt. 1954-ben Kodály Zoltán biztatására elkészült első zenepedagógiai könyve, A zenei írás-olvasás módszertana, több nyelven megjelent kiadványai az Öt kontinensen a zene szolgálatában és a Zenei nevelési irányzatok a 20. században. Alkotói stílusa nem sorolható a 20. századi magyar zene egyik irányzatához sem, mert egyszerre jellemzi a konzervativizmus és a nyitottság. Két fő forrása: a magyar népzene és a párizsi tanulmányai alatt ért zenei hatások, csakúgy, mint pedagógiai és művészeti, továbbá előadói és alkotói tevékenysége elválaszthatatlanok egymástól. Munkássága betetőzéseként a Kodály-módszer 2016-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára" – mondta Szepesi Judit. Összefoglalóját Kodály-idézettel zárta: „Utóvégre lehet élni zene nélkül is, a sivatagon át is vezet út, de mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni tarisznyát, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken."

Egykori tanárára Hraschek Katalin zenepedagógus, karnagy emlékezik
Az eseményen közreműködtek a törökbálinti Szőnyi Erzsébet Alapfokú Művészeti Iskola tanárai: Berényi Zsuzsa hegedűn, Oláh Miklós csellón és Feleki László zongorán. Tóth Péter személyes emlékeit – három találkozását idézte fel Szőnyi Erzsébettel. Hraschek Katalin zenepedagógus, karnagy pedig megosztotta a közönséggel mestere tanítási módszereit. „1973 és 1978 között jártam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi Erzsébet tanított szolfézsra és szolfézsmódszertanra – mondta. – Következetes volt, első látásra szigorú professzor, ugyanakkor személyes bátorítást is kaptunk tőle társaimmal: vérbeli pedagógusként foglalkozott velünk. A szolfézsórák szisztematikus rendben zajlottak, mindig a felmondással, a házi feladattal kezdte, és rendkívül precízen követte nyomon kinek-kinek a produkcióját. A félévi jegyben a bölcsessége is benne volt… Levitt bennünket Kecskemétre, óralátogatásra, meghívta tanítványait magához is egy teára, süteményre – amit ő sütött –, igazán megható volt a felénk irányuló figyelme és szeretete. A magas szakmai követelményeken túl példát adott az emberségre."

Kollár Éva Liszt-díjas karnagy
Kollár Éva Liszt-díjas karnagy, az MMA rendes tagja felszólalását bejátszásokkal illusztrálta, elhangzott: Szőnyi Erzsébet Hótalan a hegyek inge – Nagy Gáspár verse című műve és az Ima alkonyi harangszóra. „Személyiségét csodáltuk, tiszteltük és nagyon szerettük – emlékezett mesterére a karnagy. – Hatvan évvel ezelőtt hamarabb megismert ő engem, mint én őt, mert még gimnazistaként hallott egyszer zongorázni. Sok évvel később, amikor már zeneakadémista voltam, elmondta: onnantól kezdve figyelte fejlődésemet. Tanítványait kivitte az 1967-es, kanadai expóra is, ahol nyílt szolfészórákat tartott két héten át egy üvegpalotában, amit persze nagyon élveztünk, és mindent megtettünk azért, hogy a bemutató sikeres legyen. Szeretett minket, és mi is nagyon szerettük őt. Később, már karnagyként tíz művét mutattam be, és csodálkoztam rá, milyen sokrétű, változatos a zeneszerzői tevékenysége, amely felöleli a zenetörténeti stílusok és műfajok teljes skáláját! Egyetlen fölösleges hangot nem írt le."

Az emlékest közös énekléssel zárult
A megemlékezések után a közönség megtekintette a Kodály katonája című portréfilmet, melyben – mintegy az est igazolásaként – elhangzott az is, hogy Szőnyi Erzsébetnek valóban szenvedélye volt nyomon követni tanítványainak sorsát. „Akkor bebizonyosodik pro vagy kontra, amit a fejlődése alatt éreztem" – magyarázza a zeneszerző a 2012-es filmben. A tanítványok ragaszkodó szeretete pedig bizonyság arra, hogy Szőnyi Erzsébet gazdag életműve, szellemisége hitelesen továbbadható. Például közös énekléssel – ahogyan az emlékest zárult.Tóth Ida
Fotó: Walter Péter / MMA